Kedves ifjú barátaim, amit vettek, azt aratjátok majd. Most van itt számotokra a vetés ideje. Mit vettek? Minden szavatok és cselekedetek olyan mag, amely jó vagy rossz gyümölcsöt terem, és örömet vagy szomorúságot hoz a vetőnek. Amilyen az elvetett mag, olyan lesz a termés is. Isten nagy világossággal és sok kiváltsággal ajándékozott meg benneteket. Midőn megkaptátok a világosságot és felhívták figyelmeteket a fenyegető veszedelemre, akkor a felelősség már a tietek. Az a mód, ahogyan fogadjátok a világosságot, a mérlegserpenyőt, az öröm vagy a bánat felé mozdítja el. Sorsotokat önmagatok alakítjátok ki. TGy 208.1
Mindnyájan jó vagy gonosz befolyást árasztotok másokra, amit a menny könyveiben pontosan feljegyeznek. Egy angyal kísér benneteket és feljegyzést készít szavaitokról és cselekedeteitekről. Midőn reggel felébredtek, érzitek-e gyámoltalanságtokat, hogy Istentől származó erőre van szükségetek? Szükségeteket Isten elé tárjátok-e alázatos, őszinte imában? Ha igen, akkor az angyalok feljegyzik imátokat; és ha nem származik hamis ajakról, akkor ha az a veszély fenyeget, hogy öntudatlanul rosszat cselekszetek, vagy befolyástokkal másokat is rosszra vezettek, akkor őrző angyalotok mellétek áll és jobb eljárásra indít benneteket. Megválasztja a szavakat számotokra és befolyásolja cselekedeteiteket. TGy 208.2
Ha nem érzed magadat veszélyben és nem imádkozol segítségért, akkor biztosan eltévelyedsz. Hanyagságodat beírják Isten mennyei könyvébe és a vizsgálat napján könnyűnek találnak. TGy 208.3
Vannak körülötted olyanok, akik vallási oktatást nyertek, de némelyeket elkényeztettek, dédelgettek, hízelgéssel és dicsérettel árasztottak el, azért elrontották őket a gyakorlati élet számára. Olyan személyekről beszélek, akiket személyesen ismerek. Jellemüket annyira eltorzították hízelgés, kényeztetés és tétlenség által, hogy hasznavehetetlenné váltak erre az életre. Ha pedig ebben az életben hasznavehetetlenek, akkor mit remélhetnek arra az életre, ahol mindenki szent, tiszta és kiegyensúlyozott jellemmel bír? Imádkoztam ezekért a személyekért és személyesen beszéltem velük. Láttam a befolyást, amelyeket gyakorolnak mások lel- kére, mert hiábavalóságra, a ruha szeretetére és az örökkévaló dolgok iránti közömbösségre vezetik őket. Ezen osztályokhoz tartozók egyedüli reménye az, hogy vigyázzanak utaikra, alázzák meg Isten előtt büszke hiábavaló szívüket, vallják meg bűneiket és térjenek meg (3T 363-364). TGy 208.4