Isten különös mértékben megparancsolta, hogy gyengédséget és tiszteletet tanúsítsunk az idős emberek iránt, azért így szól: “Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak utában találtatik” (Péld 16:31). TGy 229.1
Megharcolt harcokról, kivívott győzelmekről, ellenállt kísértésekről beszél. Fáradt lábakról szól, amelyek közelednek nyugalmukhoz, oly helyekről beszél, amelyek nemsokára megüresednek. Hívd fel a dolgokra gyermekeid figyelmét, hogy gondolkodjanak róla és akkor megkönnyítik az öregek útját előzékenységükkel, udvariasságukkal és ugyanakkor ifjú életükre is kedvességet és szépséget árasztanak, amidőn ügyelnek e parancsra: “Az ősz ember előtt kelj fel és a vén ember orcáját becsüld meg” (3Móz 19:32). TGy 229.2
Az udvariasság, előzékenység a Lélek egyik ajándéka, amelyet minden kereszténynek ápolnia kell. Hatalma van arra, hogy meglágyítsa azokat a természeteket, amelyek nélküle kemények és nyersek lennének. Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, de ugyanakkor nyersek, barátságtalanok és udvariatlanok, még nem tanultak Krisztusról. Őszinteségüket nem vonjuk kétségbe, becsületességükben sem kételkedhetünk, azonban őszinteségük és becsületességük nem teszi jóvá, nem pótolja udvariasságuk, előzékenységük hiányát (PK 237). TGy 229.3