A jeruzsálemi gyülekezet megszervezése mintául szolgál minden más helyen megszervezendő gyülekezet számára, ahol az igazság követei lelkeket nyernek meg az evangéliumnak. Azok, akikre rábízták a gyülekezet általános felügyeletének felelősségét, ne uralkodjanak Isten öröksége felett, hanem mint bölcs sáfárok “legeltessék, táplálják Isten nyáját”,“...és legyenek példaképei a nyájnak...” “és a diakónusok legyenek jóhírű férfiak, telve Szentlélekkel és bölcsességel”. Ezek a férfiak egységesen foglaljanak állást az igazság mellett, őrizzék meg szilárdsággal és határozottsággal, mert így egyesítő befolyást gyakorolnak az egész nyájra (AA 91). TGy 277.2
Az új megtértek lelki növekedése érdekében az apostolok gondosan körülvették őket az evangéliumi rend fontos biztosítékaival. Tisztviselőket választottak minden gyülekezetben, és megállapították a megfelelő rendet és rendszert minden ügy intézésére, amely a hívők jólétét szolgálta. TGy 277.3
Ez az intézkedés összhangban volt az evangélium tervével, azzal hogy minden Krisztusban hívő tagot egyesítsenek egy testben. Pál apostol gondosan követte e tervet szolgálata folyamán. Azokat, akiket bármely helyen rábírt, hogy Krisztust fogadják személyes Megváltójuknak, a megfelelő időben gyülekezetté szervezte. Ezt már akkor megtették, amikor a hívők még csak kevesen voltak. A keresztényeket így megtanították, hogy segítsék egymást és megemlékezzenek Krisztus eme ígéretéről: “Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott leszek közöttük” (AA 185-186). TGy 277.4