Csak kevesen vannak, akik helyesen értékelik és használják jól az ima kiváltságát. Menjünk Jézushoz, és mondjuk el Neki szükségünket! Vigyük Hozzá kicsiny gondjainkat, próbáinkat és nagy bajainkat egyaránt! Bármi zavar vagy gyötör bennünket, vigyük az Úrhoz imában! Midőn érezzük, hogy minden lépésünkben szükségünk van Krisztus jelenlétére, akkor Sátán csak kevés alkalmat talál, hogy közeledjen kísértéseivel. Jól kitervelt törekvése az, hogy távol tartson bennünket legjobb és leghűségesebb Barátunktól. Egyedül csak Jézust fogadjuk bizalmunkba. Ővele biztonsággal közölhetünk mindent, ami szívünkre nehezedik. TGy 334.2
Testvéreim és testvérnőim, amidőn közös istentiszteletre gyűltök össze, higgyétek, hogy Jézus jelen van köztetek! Higgyétek, hogy megáld benneteket. Tekinteteteket fordítsátok el magatokról! Nézzetek Jézusra, beszéljetek végtelen szeretetéről! Midőn Őreá néztek, átváltoztok az Ő képmására. Amikor imádkoztok, legyetek rövidek és térjetek a tárgyra! Ne tartsatok az Úrnak imátokban hosszú prédikációt. Kérjétek az élet kenyerét Tőle úgy, mint ahogyan a gyermek kéri a kenyeret földi atyjától. Isten reánk áraszt minden földi áldást, ha egyszerűen és hittel kérjük Tőle. TGy 334.3
Az ima a lélek legszentebb gyakorlata. Legyen egyszerű, alázatos, komoly, a megújult szív vágyakozásának kifejezése Isten jelenlétében. Midőn az imádkozó érzi, hogy Isten jelenlétében van, önmagáról elfeledkezik. Nem vágyik arra, hogy fitogtassa emberi képességeit. Nem akar embereknek tetszeni, hanem azon áldás elnyerésére törekszik, amely után lelke sóvárog (5T 200-201). TGy 335.1
A nyilvános és egyéni istentiszteleteken egyaránt kiváltságunk, hogy térdre boruljunk az Úr előtt, amidőn eléje tárjuk kéréseinket. Jézus a mi Példaképünk “térdre esvén imádkozék”(Lk 22:41). A tanítványokról is feljegyezték, hogy “térdre esve imádkoztak” (Acs 9:40; 20:36; 21:5). Pál apostol kijelentette: “meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt” (Ef 3:14). Midőn Ezsdrás megvallotta Isten előtt Izrael népének bűneit, letérdelt (Ezsd 9:5). Dániel naponta háromszor térdre borult és hálát adott Istennek (Dán 6:10) [GW 178]. TGy 335.2