Krisztus két urat tárt elénk: Istent és a világot, és világosan megmutatta azt a tényt, hogy mindkettőnek szolgálni teljes lehetetlenség. Ha a világ iránti érdeklődésünk és szeretetünk túlsúlyban van, akkor nem értékeljük azokat a dolgokat, amelyek mindenekfelett méltók figyelmünkre. A világ szeretete kizárja Isten szeretetét és legmagasabbrendű érdekeinket alárendeli világi érdekeinknek. Így Isten nem foglal el érzelmeinkben és odaadásunkban oly magasztos helyet, mint a világ dolgai. TGy 367.2
Sátán sokkal nagyobb elővigyázatossággal bánik az emberekkel, mint ahogyan Krisztussal bánt a kísértések pusztájában, mert eszébe jut, hogy ott elvesztette a csatát. Ő legyőzött ellenség. Nem jön közvetlenül az emberekhez és nem kéri őket arra, hogy külső hódolattal imádják Őt, csak arra kéri őket, hogy szeressék e világ javait. Ha sikerül neki lefoglalni az emberek gondolatait és érzelmeit, akkor a menny iránti vonzalmuk elgyengül. Csak azt akarja elérni, hogy emberek az ő kísértéseinek megtévesztő hatalmába kerüljenek, hogy szeressék a világot, a rangot, állást, pénzt és vágyódjanak a földi kincs után. Ha ezt elérheti, akkor elérheti náluk mindazt, amit Krisztustól kért a pusztában (3T 478, 480). TGy 367.3