Tanítványaival közölt tanításait Jézus minden korszakban élő követőinek áldására adta. Azokra tekintett, akik az idők végéhez közel élnek, amidőn így szólt: “Vigyázzatok magatokra!” A mi munkánk egyénenként az, hogy ápoljuk szívünkben a Szentlélek becses kegyelmi ajándékait (5T 102). TGy 390.1
Nagy válság előtt állunk. Kitartó hitre van szükségünk, hogy szembeszálljunk e válságos idő kísértéseivel és próbáival, és teljesítsük kötelességünket. Azonban dicsőséges győzelmet arathatunk. Az ellenség egyetlen éber, imádkozó hívő keresztényt se ejthet tőrbe. TGy 390.2
Kedves testvéreim, akik előtt feltárultak Isten Igéjének igazságai, milyen szerepet vállaltok majd e világ történelmének végső jeleneteiben? Tudatában vagytok-e ezen ünnepélyes valóságoknak? Felismeritek-e az előkészület nagy munkáját, amely végbemegy a mennyben és a földön? Mindazok, akik elfogadták a világosságot, akiknek alkalmuk volt arra, hogy hallgassák és olvassák a Szentírás jövendöléseit, figyeljenek azokra a dolgokra, amelyek “megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3). Senki se játsszon most a bűnnel, amely a világ minden nyomorúságának forrása. Ébredjetek fel az álomkórból és ne maradjatok tovább közönyösek! Lelketek sorsa ne legyen tovább bizonytalanságban. Győződjetek meg róla, hogy teljesen az Úr mellett álltok-e? Tegyétek fel a kérdést őszinte szívvel és remegő ajkakkal: “Ki állhat meg?” A próbaidőnek ez utolsó óráiban a legjobb anyagot használtátok-e jellemetek felépítésében? Megtisztítottátok-e szíveteket minden szennytől? Követtétek-e a világosságot? Vannak-e hitvallomástokhoz illő cselekedeteitek? TGy 390.3
Látszólagos, formai hívő lehetsz, ezért híjával találnak majd és elveszted az örök életet. Betarthatod némelyik bibliai rendelkezést és kereszténynek tekinthetnek az emberek, de mégis elveszel, mert hiányoznak belőled a lényeges keresztényi jellemtulajdonságok. Ha elhanyagolod és közömbösen kezeled az Istentől eredő figyelmeztetéseket, ha ápolod és mentegeted bűneidet, akkor megpecsételed sorsodat. Megmérnek a mérlegen és híjával találnak. A kegyelem, békesség és bűnbocsánat örökre megszűnik számodra. Jézus elmegy, ezért többé sohase érheted el imáiddal és könyörgéseiddel. Amíg a kegyelem tart, amíg Megváltónk közbenjár értünk, addig munkálkodjunk komolyan az örökkévalóságért (6T 404-105). TGy 390.4
Sátán nem alszik. Teljes erejével igyekszik hatástalanná tenni a biztos prófétai Igét. Ügyességével és megtévesztő hatalmával munkálkodik, hogy elhomályosítsa Isten kifejezett akaratát, amelyet világossá tett az Ő Igéjében. Sátán éveken át uralmat nyer az emberek gondolatai felett alattomos álbölcselkedése által, amelyet ő talált ki, hogy elfoglalja az igazság helyét. E veszélyes időkben az igazság cselekvői Isten félelmében dicsőítik az Ő nevét Dávid szavaival: “Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet” (Zsolt 119:126). TGy 391.1
Mi, mint nép, azt állítjuk, hogy az igazságot jobban ismerjük a föld minden népénél, de akkor életünk és jellemünk legyen összhangban hitünkkel. Már eljött az a nap, amikor az igazakat a drága gabonához hasonlóan összekötik kévékbe, a mennyei csűr számára, míg a gonoszokat a konkolyhoz hasonlóan összegyűjtik az utolsó nap tüzében való megégetésre. Azonban a búza és a konkoly együtt növekednek az aratásig. TGy 391.2
Az élet kötelességeinek teljesítése közben mindvégig kapcsolatban állnak az istentelenekkel, mert a világosság gyermekei szétszóródtak a sötétség gyermekei közé, hogy a köztük levő ellentétet mindenki megláthassa. Isten gyermekei így “hirdették annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta el őket”. A szívükben égő isteni szeretet, az életükben megnyilvánuló krisztusi összhang, mennyből eredő fénysugár lesz az emberek számára, hogy meglássák és értékelhessék kiválóságát (5T 100). TGy 391.3
Senki se szolgálhat Istennek anélkül, hogy ne lázítaná maga ellen a gonosz angyalokat és a gonosz embereket. A gonosz angyalok nyomon követik mindazokat, akik igyekeznek csatlakozni Krisztus seregéhez, mert Sátán szeretné visszaszerezni azokat, akiket kiragadtak karmaiból. A gonosz emberek készségesen hisznek az erős ámításokban, hogy kárhoztatva legyenek, azonban felöltöznek az őszinteség ruhájába, “hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is” (Mt 24:24) 4T 595. TGy 391.4