A Szentírás világosan rámutat az Isten és Krisztus közötti viszonyra és ugyanolyan világosan tárja elénk mindegyikük személyiségét és egyéniségét. TGy 86.1
Isten, Jézus Krisztusnak Atyja. Krisztus Istennek Fia, aki magasztos tisztséget nyert, amely egyenlővé tette Őt az Atyával. Betekinthetett Isten minden tervébe. TGy 86.2
Ezt az egységet fejezi ki Krisztusnak az Ő tanítványaiért mondott imája: “De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én őbennök, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél” (Jn 17:20-23). TGy 86.3
Csodálatos kijelentés! A Krisztus és tanítványai között fennálló egység nem semmisíti meg egyikük egyéniségét sem. Egyek céljukban, gondolkodásukban és jellemükben, csak személyükben nem. Így egyek Isten és Krisztus... TGy 86.4
Az ég és a föld a mi Istenünk rendelkezésére áll, és Ő tudja, hogy mire van szükségünk. Mi csak nagyon keveset látunk előre, “de mindenek mezítelenek és leplezetlenek Annak színe előtt, akiről mi beszélünk” (Zsid 4:13). Isten a földi zűrzavarok felett ül királyiszékében. Minden dolog nyitva áll isteni vizsgálata előtt és az Ő nagy és csendes örökkévalóságából elrendeli azt, amit gondviselése a legjobbnak lát. TGy 86.5
Még egy veréb sem esik le a földre a mi mennyei Atyánk tudta nélkül. Sátán Istennel szembeni gyűlöletében gyönyörűségét találja még a néma teremtmények megsemmisítésében is, ezért csak Isten védő gondoskodása őrzi meg számunkra a madarakat, hogy megörvendeztessenek bennünket vidám énekükkel. Isten még a verebekről se feledkezik meg. “Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok” (Mt 10:31) [8T 263-273]. TGy 86.6