Körültekintő gondossággal kell vigyáznunk és kitartóan ellenállnunk Sátán hízelkedéseinek és fondorlatainak. Sátán, a világosság angyalává változtatva magát, ezreket ejt foglyul. Az emberi észt és tudást használja fel arra, hogy félelmetes előnyt szerezzen. A kígyóhoz hasonlóan, észrevétlenül siklik be, hogy Isten munkáit lerontsa. Krisztus csodáit és tetteit emberinek tünteti fel. ÜI 29.2
Ha Sátán nyílt és merész támadást intézne a kereszténység ellen, akkor a keresztények kétségbeesetten és tusakodva borulnának Krisztus lábához, s az erős és hatalmas Szabadító elűzné az ellenséget. Azonban Sátán a világosság angyalaként jelenik meg, befolyásolja az ember értelmét, hogy elcsábítsa az egyedül biztos és helyes útról. A koponyaalkat lélekelemzés és mesmerismus tana voltak azok az eszközök, amelyeken át ő megközelítette ezt a nemzedéket, s vezetett félre sokakat azzal az erővel, amely tevékenységét jellemzi a kegyelemidő lejárta előtt. ÜI 29.3
Ahogyan közelgünk az idők végéhez, az emberi ész annál könnyebben hozáférhető Sátán csalásainak. Félrevezetett halandókat rábír arra, hogy Krisztus művét és csodáit természetes és tudományos elvek alapján magyarázzák. Sátán mindenkor arra vágyott, hogy Krisztus munkáját hamisítsa, utánozza, és saját hatalmát és igényeit érvényesítse. Általában nem teszi mindezt nyíltan és bátran. Szinte művészként dolgozik, és tudja, hogy leghatásosabban úgy vezetheti félre a lelkeket, ha a szegény elbukott ember előtt világosság angyalaként jelenik meg. Sátán a pusztában úgy jött Krisztushoz, mint gyönyörű, fiatal ember. Inkább hasonlított királyhoz, mint bukott angyalhoz. Szájában az írások szavai. Így szólt: “Meg van írva.” Sátán kihasználta Krisztus fáradtságát, gyengeségét, mert az Úr magára vette emberi természetünket. ÜI 29.4