A fiatalokat biztos elveknek kell kormányozniuk, hogy helyesen fejlesszék tovább Istentől kapott erőiket. De az ifjúság oly vakon követi pillanatnyi ösztöneit, vágyait, alapelveire való tekintet nélkül, hogy állandóan veszélyben forog. Mivel nem állhatnak mindig szüleik védelme és őrizete alatt, önfegyelmezésre és önállóságra kell szoktatni őket. Meg kell tanítani nekik, hogy a jó lelkiismereti alapelvek szerint gondolkodjanak és cselekedjenek. ÜI 215.5