A társas összejövetelek a legnagyobb mértékben hasznosak és tanulságosak, ha a résztvevők szívében Isten szeretete izzik, ha Isten munkájára vonatkozó gondolataikat óhajtják kicserélni, vagy művének előmozdítását célzó módszerekkel akarnak foglalkozni, és azzal, hogyan tehetnek jót embertársaikkal. Ha ezeken a összejöveteleken a Szentlélek szívesen látott vendég, és ha semmi olyat nem tesznek vagy mondanak, ami Őt onnan elűzné, akkor ezzel Istent tisztelik, s az összegyűltek felfrissülnek és megerősödnek. ÜI 220.3
Vannak azonban más jellegű társas összejövetelek is, ahol gyakran tapasztalható a külső megjelenéssel való büszkélkedés és a haszontalan vidámság. Az ilyen szórakozások résztvevői abban a veszélyben forognak, hogy elfelejtik Istent, és olyan dolgok történnek velük, amelyek sírásra késztetik az angyalokat. De a mulatozóknak mégis nagyszerűnek tűnik az élvezetek színhelye. Mindnyájan átadják magukat a vigalomnak és derültségnek. Csillognak a szemek, az arc pírban ég de a lelkiismeret alszik. ÜI 220.4