Krisztus követőjének szívében hitnek kell lakoznia, mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. A hit ragadja meg az örök Segítő karját, hit által dobban egy ütemben a megújult szív Krisztus szívével. ÜI 55.4
A fészkébe igyekvő sast a vihar gyakran visszaveri a szűk hegyszorosba. Sötét felhők ereszkednek alá és elzárják útját a napsütéses magaslatok elől, ahol fészke várja. A sas egy ideig vadul küzd, csapkod erős szárnyaival ide-oda, mintha a sűrű felhőket akarná elűzni. Hiábavaló küzdelmében, útját keresve, vad vijjogásával felkelti a hegyek gerléit. Végül is beleveti magát a sötétségbe, s pillanatok múlva éles győzelmi kiáltása hangzik, amikor felérkezett a derűs, napfényes magasságba. Legyűrte a vihart és a sötétséget, körötte fénylik az égbolt. Boldogan, elégedetten telepszik le a sziklaszirten. A világosságot csak a sötétségen át érhette el. Küzdelembe került, de vágya teljesült, s ez a jutalma. ÜI 55.5
Krisztus követői is csak ezt az utat járhatják. Élő, erős hitünknek át kell törnie a felhőket, amelyek vastag fal gyanánt választanak el a mennyei világosságtól. Fel kell jutnunk a hit magaslataira, ahol békesség honol és Szentlélek általi öröm. ÜI 56.1