Ha elárasztanak a kísértések, ha gondok és kétségek vesznek körül, ha elcsüggedsz és nyomorogsz, ha már-már engedsz a kétségbeesésnek, akkor nézz fel oda, ahol a hit szemével utoljára láttad a világosságot s akkor a sötétséget, amely körülvett, eloszlatja Isten dicsőségének fényes sugara. Ha a bűn uralomra tör lelkedben és lelkiismeretedet nyomja, ha a hitetlenség felhőként árnyékolja be bensődet, menj, fuss az Üdvözítőhöz. Az Ő kegyelme elegendő, hogy legyőzze a bűnt. Ő megbocsát és örömet ad Istenben. ÜI 58.4
Ne beszéljünk tehát többet tehetetlenségünkről és erőtlenségünkről. “Elfelejtvén azokat, amelyek a hátunk mögött vannak, célegyenest igyekezzünk előre a menny felé vezető úton.” Ne hanyagoljunk el egyetlen alkalmat sem, amely felkészíthet Isten szolgálatára. Akkor megszentelődik az életünk, és az angyalok, látva odaadásunkat, elismétlik Isten ígéretét: “Drágábbá teszem az embert a színaranynál és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (Ésaiás 13:12) Az egész menny örvend, ha gyenge, hibákkal terhelt emberek átadják magukat Jézusnak, hogy az Ő életét éljék. ÜI 58.5