Akik az életben a legfőbb jónak az étvágyuk és szenvedélyeik kielégítését tartják, sohasem lesznek jó és valóban nagy emberek. Bár a világ szemében igen nagyok lehetnek, Isten értékelése szerint azonban aljas, gonosz és romlott emberek. A menny rendelése szerint arcukon hordják romlottságukat. Gondolataik földiek, lelkületük alacsony szintjéről szavaik árulkodnak. Szívük telve gonoszsággal, s Isten képmása majdnem teljesen kiveszett belőlük. Elfojtják magukban a lelkiismeret szavát és ítéletük romlott. Mennyire lealjasodott az ember egész természete az érzéki élvezetek miatt! Ha az akarat Sátán szolgája, milyen mélységekbe, a romlottság micsoda fertőjébe süllyedhet az ember! Hiába szólal fel az igazságérzet és akarja befolyásolni az értelmet, a szív ellenáll az igazság elveinek. ÜI 35.3