A vallást életünk legfőbb dolgává kell tennünk. Minden egyebet ennek kell alárendelnünk. Lelkünk, testünk és értelmünk erőit hadrendbe kell állítanunk a keresztény élet harcában. Krisztushoz kell feltekintenünk erőért és kegyelemért, s győzelmünk olyan biztos, mint az, hogy Jézus meghalt értünk. ÜI 63.2
Közelednünk kell Krisztus keresztjéhez. Bűnbánattal a kereszt lábához borulva kell megtanulnunk a békesség első leckéjét. Jézus szeretetét ugyan ki tudná megérteni? Kimondhatatlanul gyengédebb és önmegtagadóbb, mint az anyai szeretet! Ha meg akarjuk érteni az emberi lélek értékét, tekintsünk fel élő hittel a keresztre, s így elkezdhetjük annak tanulását, ami az örök életen át énekünk lesz és amelyet a megváltottak tanulmányoznak majd. Időnk és képességeink értékét csak úgy becsülhetjük fel, ha a megváltásunkért fizetett váltságdíj nagyságára nézünk. Milyen hálátlanok vagyunk Isten iránt! Megraboljuk Őt attól, ami megilleti Őt, mert elvonjuk Tőle szeretetünket és szolgálatunkat! Vajon ha önmagunkat átadjuk, túlságosan sokat adunk-e Neki, aki mindent feláldozott értünk? Vajon választhatjuk-e inkább a világ barátságát, mint azt a halhatatlan dicsőséget, amelyet Krisztus kínál fel nekünk,“hogy királyi székébe üljünk, mint ahogy Ő győzött és ült Atyjával az Ő királyiszékében”? (Jelenések 3:21) ÜI 63.3