A tiszta és szeplőtlen istentisztelet nem érzelgősség, hanem a szeretet és könyörületesség munkálása. Ez a vallás ad egészséget és boldogságot. Behatol a lélek megfertőzött szentélyébe és kiűzi onnan a betolakodó bűnt. Elfoglalja trónusát, jelenlétével mindent megszentel, és az igazság napjának sugaraival világítja meg a szívet. A lélek ablakait kitárja az ég felé, hogy Isten szeretetének napfénye beragyoghasson. Fenséges derű és lelki nyugalom kíséri. Gyarapítja a fizikai, lelki és erkölcsi erőt, mivel a lelket a mennyország légköre tölti be mint élő, ható erő. Bensőnkben így alakul ki a dicsőség reménysége. ÜI 79.2