Az Istenért tevékeny munkában töltött élet: áldott élet. Tömegek fecsérlik idejüket semmiségekre, hiábavaló sajnálkozásra, bánkódásra, haszontalan zúgolódásra, pedig mindettől teljesen különböző tapasztalatot szerezhettek volna, ha értékelnék az Istentől nyert világosságot és másokra is sugároznák. Sokak életét a saját önzésük és kényelemszeretetük teszi szerencsétlenné. Ellenben a szorgalmas tevékenykedés életüket napsugarassá tehetné, s a halál sötét országútján botorkálókat a menny ösvényére vezethetnék. Ha erre az útra lépnek, szívük békével és örömmel telik meg Jézus Krisztusban. ÜI 114.4