Elégessük-e a “varázskönyveket”? Sátán zsinagógájában olyan varázshelyek vannak, ahol a féktelenséget ápolják és annak hódolnak, de jelen van egy tanú, a láthatatlan látogató, aki tanúságot tesz sötét tetteiről. Sátán elnököl a hiú, büszke és mulatozó emberek gyülekezetében, ő a dorbézolás fő mozgatóereje. Álruhában van ott. Varázserő árad belőle, s a világ, sőt a gyülekezet is befolyása alá kerül, s olyan dolgokra veszi rá őket, amelyekről nem is álmodtak volna, hogy valaha megcselekszik. Ha tudomásuk lenne tetteikről, amelyeket végre fognak hajtani, annyira csodálkoznának rajta, mint Hazáéi, amikor a próféta későbbi életmódjáról beszélt neki. ÜI 160.5
Minden férfi, nő és gyermek, akit nem Isten Lelke vezérel, Sátán varázslatának befolyása alatt áll, és tettei, valamint példája által másokat is eltérít az igazság útjáról. Ha Krisztus átformáló kegyelme hatja át a szívet, igazságos felháborodás lesz úrrá a lelken, amiért olyan sokáig nem törődött az üdvösséggel, amelyet Isten készített számára. Ekkor teljesen át fogja adni testét, lelkét és elméjét Istennek, és megszakítja közösségét Sátánnal, az Istentől nyert kegyelem által. Az efézusiakhoz hasonlóan szakít a varázslattal, és az utolsó szálat is eltépi, amely a gonoszhoz köti. Elhagyva a sötétség fejedelmének zászlaját, Immánuel vérrel áztatott lobogója alá lép. Elégeti a lelkét megrontó könyveket. ÜI 160.6