A gyümölcsöskert, búzaföld terméséből, az állatállomány gyarapodásából, elméjük és kezük munkájának eredményéből Istennek szentelt rész: a tized, és a szegények megsegítésére és egyéb nemes célokra rendelt második tized tárta újból és újból Izrael elé Isten mindenekfelett való tulajdonjogát. S mindig felfrissítette emlékezetükben, hogy alkalmuk van Isten áldását közvetíteni, továbbadni. Ez a nevelés alkalmas volt arra, hogy kiöljön minden szűkkeblű önzést, és építse a jellemet. ÜI 176.1
Tudatosítsuk mi is önmagunkban, hogy javaink tizedrésze Istené! “A tized... az Úré.” Ugyanaz a kifejezés található itt, mint a szombat parancsolatánál: “A hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja.” Isten magának tartotta fenn az ember idejének és anyagi javainak egy részét. Nincs ember, aki büntetlenül felhasználhatná bármelyiket a saját céljaira. ÜI 176.2