A karácsonyt a világ Megváltója születése ünnepének szentelik. Ezt a napot rendszerint mértéktelenség, falánkság jellemzi. Nagy összegeket adnak ki, hogy fölöslegesen hódoljanak saját vágyaiknak. Az érzékek élvezetét ápolják a fizikai, lelki és erkölcsi erők kárára. Mégis szokássá vált, s a büszkeség, fényűzés és ínycsiklandó ételek óriási összegeket emésztettek fel anélkül, hogy bárkinek is használtak volna. Mindezek csak az Istennek nem tetsző tékozlást mozdították elő. Ezeket a napokat a legtöbben sokkal inkább önmaguk magasztalására, semmint Isten dicsőítésére fordítják. Feláldozzák egészségüket, olyasmikre költik pénzüket, hogy azzal is jobban járnának, ha inkább kidobnák. Sokan életüket veszítik a túlzott lakomázás, dőzsölés vagy züllesztő szórakozások miatt, s lelkek vesznek el. ÜI 179.4
Ha Isten gyermekei dicsőíteni akarják Őt, legyen étrendjük egyszerű, tiszta, és a rájuk bízott anyagi javakat használják fel arra, hogy az Ő kincstárába kisebb-nagyobb adományokat hozzanak. Ezek felhasználhatók lesznek arra, hogy az igazság világossága eljusson a tévedések sötétjében élőkhöz. Az özvegyek és árvák szíve örömre derül, ha az adományok csillapítják éhségüket és megkönnyítik életüket. ÜI 180.1