Ruházatunk ne legyen költséges, “ne arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel” ékesítsük magunkat. A pénzt Isten bízta ránk. Nem adhatjuk ki tehát arra, amivel büszkeségünknek vagy becsvágyunknak hódolnánk. A pénz Isten gyermekeinek kezében eledel az éhezőnek és ruha a mezíteleneknek, védelem az elnyomottnak, gyógyulás a betegeknek, vagy az evangélium hirdetése a szegényeknek. Sok embert tehetnél boldoggá, ha bölcsen használnád fel azt a pénzt, amelyet most külsőségekre, önmagad kényeztetésére költesz. Gondolj Krisztus életére! Tanulmányozd jellemét és légy részese önmegtagadásának! ÜI 199.3
Az állítólagosan keresztény világban annyi pénzt adnak ki ékszerekre és fölösleges, költséges ruházatra, hogy azzal az éhezőket táplálni, a mezíteleneket ruházni lehetne. A külső fitogtatása emészti fel azokat az anyagi eszközöket, amelyek a szegényeket és szenvedőket volnának hivatottak megsegíteni. Az ilyen keresztények megrabolják a világot az Üdvözítő szeretetének evangéliumától. ÜI 200.1