Látjuk a világ erkölcsi süllyedését a divat kérdésében, hogyan követhetik hát hitvalló keresztények a világiasság útját? Szentesítsük az erkölcsromboló divatokat azáltal, hogy elfogadjuk őket? Sokan élnek a világ divatja szerint, de csak azért, mert Krisztus, a dicsőség reménysége nem él bennük. A fényűző élet, a költséges, hivalkodó öltözködés olyan mértékű, hogy az utolsó idők fő jellemzőihez tartozik. ÜI 205.1
Mindenütt gőg és hiúság nyilvánul meg, de azok, akik szívesen néznek a tükörbe, hogy önmagukat csodálják, kevéssé hajlamosak arra, hogy Isten törvényébe nézzenek, az erkölcsi tükörbe. Az öltözködés bálványozása mindazt lerombolja a jellemben, ami alázatos, szelíd és szeretetreméltó. Elfoglalja az elmélkedésre, szívünk kutatására és Isten szavának imádságos tanulmányozására szentelendő becses órákat. Holott Isten igéjének ihletett tanításait különösen a mi számunkra jegyezték fel. ÜI 205.2
Az öltözködésnek való hódolás elvesz azokból az anyagi eszközökből, amelyeket az irgalom és jótékonyság munkájának végzésére bízott ránk Isten, és a féktelen költekezés az Ő meglopása. Anyagi javainkat nem azért kaptuk, hogy a büszkeségnek hódoljunk és mutogassuk magunkat. Bölcs sáfároknak kell lennünk, öltöztetnünk kell a mezíteleneket, táplálni az éhezőket, és anyagi eszközeinkkel Isten ügyét kell előmozdítanunk. Ha ékességet kívánunk, a szelídség, alázat, szerénység és okosság mindenkinek jól áll, az élet minden helyzetében. ÜI 205.3
Ne álljunk-e őrt hűségesen, és ne helytelenítsük-e példánk és tanításaink által elkorcsosult korunk kicsapongásait, szerencsétlenségeit és költekezését? Ne adjunk-e jó példát a fiataloknak azzal, hogy akár eszünk, akár iszunk, vagy bármit teszünk, Isten dicsőségére cselekedjük? ÜI 205.4