Isten gyönyörű tájakkal vett körül minket, hogy lelkünkben vonzalmat és érdeklődést keltsen lénye iránt. Azt kívánja, hogy a természet dicsőségét képzeletünkben az Ő jellemével társítsuk. Ha gondosan tanulmányozzuk a természet könyvét, Isten végtelen szeretetéről és hatalmáról való elmélkedéseink végtelen forrását találjuk benne. ÜI 207.6
Igen sokan művészei annak, hogy lenyűgöző képeket fessenek. Sokan minden tehetségüket a művészetnek szentelik, de mindez mennyivel elmarad a természet szépségei mögött! A művészet soha nem érheti el a természetben látható tökéletességet. Sok hitvalló keresztény túlzottan lelkesedik egy-egy naplementét ábrázoló festményt csodálva. Hódolnak a művész tudásának, de közömbösen mennek el a valódi, nagyszerű naplemente mellett, amelyet pedig minden tiszta estén láthatnának. ÜI 208.1
Mi ihleti a művészt? A természet. De a nagy Mester festette az ég folyton változó vásznára a lemenő nap dicsőségét. Ő arannyal, ezüsttel és bíborral színezte és ékesítette az eget, hogy úgy tűnjék, mintha a menny kapÜI megnyílnának, s mi meglássuk fényességét és el tudjuk képzelni dicsőségét. Sokan közömbösen fordulnak el ettől a mennyei festménytől. Nem fedezik fel Istennek az ég változatos szépségében megnyilvánuló végtelen hatalmát és szeretetét, de szinte önkívületbe kerülnek, amikor az Úr műveit tökéletlenül utánzó festményeket csodálják. ÜI 208.2