Go to full page →

Hiábavaló vágyakozások. ÜI 210

A szórakozások utáni folytonos vágyakozás fényt vet a lélek mélységes sóvárgására. De azok, akik a világi élvezetek forrásából próbálják csillapítani vágyakozásukat, lelki szomjúságukat nem tudják oltani. Csalódni fognak, ha a könnyed szórakozást, a vigadozást összetévesztik a boldogsággal. Ha az izgalom elmúlt, sokan a csüggedés és kétségbeesés mélységeibe zuhannak. Milyen borzalmas dolog elhagyni az “élő vizek forrását” a világi örömök “repedezett kútjaiért”! ÜI 210.3