Jézus helytelenítette a mértéktelenség minden formáját, mégis társas lény volt: elfogadta minden osztály vendégszeretetét, látogatta a gazdagok és a szegények otthonát, a tanultakat és a tanulatlanokat is szerette, és megkísérelte, hogy felemelje gondolataikat a mindennapi élet gondjaiból olyan dolgokhoz, amelyek örök értékűek. Nem adott engedélyt a kicsapongásra, és a világias kétértelműség árnyéka sem vetődött viselkedésére. Gyönyörűséget talált az ártatlan örömökben, és jelenléte által szentesítette a társas összejöveteleket. ÜI 219.1