Jézus Krisztus életének első harminc esztendeje a rossz hírű Názáretben telt el. Az ott lakókat országszerte közmondásosan gonosztevőknek tekintették. Innen ered Náthánáel kérdése: “Názáretből származhat-e valami jó?” Az evangélisták igen keveset beszélnek a Megváltó gyermekkoráról, kivéve a rövid tudósítást, amikor Jézus elkísérte a szüleit Jeruzsálembe. Ezenkívűl csak egy egyszerű feljegyzést találunk: “A kis gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel és az Istennek kegyelme volt őrajta.” ÜI 42.2
Krisztus mindenben a példaképünk. Isten gondviselése folytán ifjúságát Názáretben töltötte, ahol a lakosok jelleme állandó kísértés volt számára is. Résen kellett lennie, hogy tiszta és szeplőtlen maradhasson a tengernyi bűn és gonoszság közepette. Jézus nem maga választotta meg életkörülményeit. Mennyei Atyja jelölte ki számára ezt a helyet, ahol jellemét különböző próbák edzették meg. Jézus ifjúsága a kemény próbák, az élet nehézségei és küzdelmei között telt el, azért, hogy tökéletes jellemet fejleszthessen, hogy gyermekek, ifjak és felnőttek tökéletes példaképe lehessen. ÜI 42.3
Gyermekek és fiatalok gyakran olyan körülmények között élnek, amelyek nem kedvezőek a keresztényi élet számára, s ők rögtön készek engedni a kísértéseknek, s mentségül felhozni a körülményeket, hogy bűnös útjaikat igazolják, hiszen a viszonyok voltak bukásuk előidézői. Jézus mindettől távol tartotta magát, és szorgalmas, dolgos élete által nem édesgette a kísértéseket. Távol maradt a rossz befolyású, romlott társaságtól. Jézus a legnehezebb utat választotta, amelyen valaha gyermek vagy ifjú járhat. Nem volt osztályrésze a bőség és a tétlen élet. Szegény szülei nehéz munkával keresték meg mindennapi kenyerüket, ezért Jézus életét is a szegénység, önmegtagadás és szűkölködés jellemezte. Szüleivel együtt osztozott a szorgalmas, kitartó, munkás élet küzdelmeiben. ÜI 42.4