Nincs veszélyesebb a bűn csalárdságánál. “E világ istene” megcsal, elvakít és romlásba dönt. Sátán nem egyszerre lép fel kísértéseinek áradatával. Leplezi azokat, jó látszatot igyekezvén kelteni. A mulatozást és dőzsölést összeköti bizonyosfajta előrehaladással, s a megcsalt lelkek mentségeket hoznak fel, hogy mindez előnyükre válik. Ez Sátán tevékenységének egyik formája, pokoli, elleplezett művészete, csalás. ÜI 45.2
A rászedett lelkek az első lépés után már készek a következőre. Hiszen sokkal kellemesebb a szív hajlamait követni, mint ellenállni, védekezni a furfangos ellenség sugalmazásai ellen, s bezárni előtte a szív ajtaját. ÜI 45.3
Milyen élénken figyeli Sátán, hogy csalétkeit örömmel fogadják, s hogyan járnak az általa előkészített úton. Nem kívánja azt, hogy lemondjanak az imáról, a vallásos élet külső formaságairól, hiszen így sokkal jobb eszközeivé válhatnak. Sátán vegyíti bölcseletét és csalárd tőreit az emberek hitvallásával és tapasztalataival, s ily módon ügyét csodálatosan viszi előbbre. ÜI 45.4