Amikor a héber ifjak, Dániel és három társa Babilon királyának udvarában nevelkedett, egyikük sem feltételezte, hogy az Úr áldása pótolhatná mindazt a kemény igyekezetet, amelyet elvártak tőlük. Szorgalmasan tanultak, és ráeszméltek arra, hogy Isten kegyelme által a saját akaratuktól és cselekvésüktől függ a sorsuk. Minden képességüket latba vetették, s így a tanulásra és munkálkodásra nyújtott alkalmat a lehető legjobban használták ki tehetségük szorgos, komoly igénybevételével. ÜI 81.3