Ha az engedelmeseknek adott áldásigéretet el akarjuk nyerni, akkor az eddigieknél szigorúbban kell a szombatot megünnepelnünk. Attól tartok, hogy igen gyakran utazunk ezen a napon, amikor azt el is kerülhetnénk. Az Úr által nékem adott világossággal összhangban kijelentem, hogy elővigyázatosabbak is lehetnénk a szombatnapokon való vasuti és hajóutazások tekintetében. Ebben a tekintetben jó példával kell előljárnunk a gyermekek és az ifjúság előtt. Esetleg valóban szükségessé válhat a szombaton való utazás, hogy elérhessük azon gyülekezeteket, melyeknek az üzenetet visszük és amelyeknek segítségünkre van szükségük, de amennyire csak lehetséges, jegyünket és az utazáshoz szükséges egyéb dolgokat még az előző napon szerezzük be. Ha hosszabb útra indulunk, akkor igyekezzünk utitervünket úgy beosztani, hogy ne szombatnapon érkezzünk meg az utazásunknak céljához. BGR 223.1
Ha mégis kénytelenek vagyunk szombatnapon utazni, akkor igyekezzünk elkerülni az olyan emberek társaságát, akik világi dolgokra terelnék figyelmünket. Gondolatunkban az Istennel foglalkozzunk és vele beszéljünk. Ahol pedig csak alkalom nyílik, szóljunk másoknak az igazságról és legyünk mindenkor készek a szenvedőkön és szűkölködőkön segíteni. Az ilyen esetekben Isten azt akarja, hogy a minékünk adott ismeret és bölcsesség fel legyen használva. Ennek ellenére se beszélgessünk üzleti ügyekről és ne bocsátkozzunk könnyelmű, világias beszélgetésekbe. Minden időben és minden helyen megköveteli tőlünk Isten, hogy a szombat tiszteletbentartása által bebizonyítsuk az ő iránta való hűségünket. BGR 223.2