Éltünkből el kell tünnie minden pazarlásnak, mert igen rövid már az az idő, mikor még alkalmunk van dolgozni. Magunk körül szűkölködést és szenvedést látunk. Egész családoknak élelmezésre van szükségük. A kicsinyek kenyér után kiáltoznak. A szegények lakásaiban hiányos a butorzat és ágynemű. Sokan alacsony kunyhókban, minden kényelmet nélkülözve élnek. A szegények kiáltása felhatott az égbe és Isten hallja azt. Azonban sokan önmagukat dicsőítik; mialatt embertársaik éheznek és inséget szenvednek, ők dús teritékre költekeznek és a szükségesnél többet esznek. Hogyan fognak számot adni egykor az emberek Isten javainak önző felhasználásáról? Aki megveti azon intézkedéseket, melyeket az Isten a szegények érdekében tett, az majd tapasztalni fogja, hogy nemcsak embertársait, hanem Istent is megrabolta azáltal, hogy javaival hűtlenül bánt. BGR 252.3