Az Isten által meghatározott terv szerint, az ember köteles visszaadni néki azt, amivel tartozik, s ez oly világosan kifejezésre jut igéjében, hogy aki ezen kötelességeket és felelősségeket hamisan értelmezi, vagy az Istentől rászabott kötelességek elől kitér, annak semmiféle mentsége nem lehet. Azok, akik azt állítják, hogy nem tudják belátni ezen kötelességü- ket, a gyülekezet és a világ előtt egyaránt kinyilvánítják, hogy egyszerűen nem akarják ezen, világosan kifejezésre juttatott kötelezettséget elismerni. Ezek azt hiszik, hogy kisebb lesz a vagyonuk, ha követik az Úr tervét. Önző szívük kapzsiságában az egész tőkét kamatostól a maguk egyéni céljaira kívánják felhasználni. BGR 254.2
Isten ráteszi kezét az emberek minden vagyonára és így szól: “Én vagyok az egész világegyetem tulajdonosa és ezen javak az enyéim. Az általatok visszatartott tizedet az én szolgáim fenntartására szántam, akik a sötétségben élő és törvényemet nem ismerő embereknek magyarázzák a Szentírást. Miközben tartaléktőkémet saját vágyaitok kielégítésére használjátok fel, lelkeket raboltok meg attól a világosságtól, melyet ezáltal hozzájuk eljuttatni kívántam. Volt alkalmatok irántam való hűségetek kimutatására, de nem tettétek. Megpróbáltatok engem; elloptátok javaimat, azért átokkal vagytok elátkozva.” BGR 255.1