Isten biztosítékot adott arra nézve, hogy megáldja azokat, akik engedelmeskednek rendeléseinek. “Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit és ha nem árasztok-e rátok áldást bőségesen és megdorgálom érettetek a kártevőt és nem veszíti el földetek gyümölcsét, és nem lesz szőlőtök meddő a mezőn azt mondja a seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a seregeknek Ura.” (Malakiás 3, 10-12.) Hogyan merészkedhetnek az emberek szembeszállni a világosság és igazság igéivel, melyek oly érthető kötelességeket tartalmaznak? Hogyan van merészségük engedetlenkedni Isten iránt, midőn az ő követeléseivel szemben való engedelmesség úgy világi, mint lelki javakban áldást, az engedetlenség pedig átkot hoz? Sátán a pusztító. Isten nem áldhatja meg azokat, akik vonakodnak hűséges sáfárai lenni. Ezeken csak Sátán pusztító munkáját engedélyezheti. A nyomorúságnak minden faja és mértéke elárasztja a világot és ugyan miért? Mert Isten nem használja fel hatalmát arra, hogy a gonoszság- nak gátat vessen. A világ megvetette Isten szavát; úgy él, mintha nem is létezne Isten. Noé idejében az emberek hasonlóképpen visszautasítottak minden Istenre vonatkozó gondolatot. Az istentelenség ijesztő módon uralkodik és a föld megérett az aratásra. BGR 256.1