Dániel látszólag alapos mentségeket találhatott volna ahhoz, hogy mértékletes életmódjától eltérjen, ámde ő Isten tetszését többre becsülte a leghatalmasabb földi uralkodók kegyénél is. Miután a főudvarmester — kinek felügyeletére a héber ifjak bízattak — jóindulatát udvarias viselkedésével megnyerte, Dániel azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy ne kényszerítse őket a király eledelével való táplálkozásra, vagy borának ivására. A főudvarmester attól tartott, hogyha ezt a kérést teljesíti, kihívja a király haragját, sőt életét is veszélyezteti. Mint ma is olyan sokan, ő is úgy vélte, hogy az egyszerű táplálkozás folytán az ifjak sápadtak és beteges kinézésűek, petyhüdt izmúak lesznek, míg a király asztalára kerülő ételektől üdék és egészségesek lesznek, s mind testileg mind szellemileg fejlődni fognak. ME 17.4
Dániel kérte, hogy mielőtt az ügyet véglegesen eldöntené, tegyen velük tíz napig kísérletet. Ez idő alatt engedjék meg a héber ifjaknak, hogy egyszerű ételekkel táplálkozzanak, míg többi társaik étkezzenek a király asztaláról. A kérést végül teljesítették és Dániel meg volt arról győződve, hogy a kísérlet teljes sikerrel jár. Jóllehet még nagyon fiatal volt, de a bornak, a szeszes italoknak és a zsíros ételeknek káros hatásáról mégis bőséges ismerete volt. ME 18.1