Az apostolok nagy hatalommal folytatták az irgalmasság munkáját a betegek gyógyítása és a keresztre feszített és feltámadott Megváltó hirdetése által, de egy olyan egyén se mert csatlakozni hozzájuk, aki nem egyesítette szívét és a lelkét a hívőkkel Krisztusban. Tömegek sereglettek Jeruzsálembe és elhozták betegeiket és azokat, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Sok beteget kitettek az utcára, amidőn Péter és János arra haladt el, hogy árnyékuk rávetődjék és megyógyuljanak. A feltámadott Megváltó hatalma valóban reá szállt az apostolokra, akik jeleket és csodákat műveltek, úgyhogy a hívők száma naponta növekedett. MT 182.1
Ezek a dolgok nagyon megzavarták a papokat és fejedelmeket, különösen a közöttük levő sadduceusokat. Ők látták, hogyha az apostoloknak megengedik, hogy hirdessék a feltámadott Megváltót és csodákat műveljenek az Ő nevében, akkor tanaikat, amelyek szerint a halottak nem támadnak fel, — mindenki meg fogja vetni és hamarosan kipusztulnak. A farizeusok viszont azt látták, hogy az apostolok tanításai alá fogják ásni a zsidó szertartásokat, és a ceremóniális áldozatokat hatástalanná teszik. Előbbi erőfeszítéseik hiábavalók voltak ezen igehirdetők elnyomására, de most határozottan érezték, hogy le kell csillapítaniuk az általuk előidézett izgalmat. MT 182.2