Az apostol egyenesen azon ház felé tartott, ahol testvérei egybegyűltek imára. Éppen érte való komoly imában találta őket azon pillanatban. “És amikor Péter zörgetett a tornác ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálólány ment oda, hogy hallgatózzék. És megismervén Péter szavait örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutván hírűl adta, hogy Péter áll a kapu előtt. Azok pedig ezt mondták neki: Elment az eszed, ő azonban erősítette, hogy úgy van. Azok pedig azt mondták: Az Ő angyala az! Péter pedig szüntelenül zörgetett, mikor pedig felnyitották, meglátták őt és elálmélkodtak. Miután pedig kezével hallgatást intett nekik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömöcből. És így szólt: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elment más helyre.” Csel. 12, 13-17. MT 212.2
Öröm és dicséret töltötte be a böjtölő és imádkozó hívők szívét, hogy Isten hallotta imáikat és válaszolt rá és megszabadította Pétert Heródes kezéből. Reggel az emberek összegyűltek, hogy megnézzék Péter kivégzését. Heródes elküldte szolgáit, hogy elhozzák Pétert a börtönből a fegyveres őrség kíséretének nagy látványosságával, hogy meggátolja menekülését, megfélemlítse, a vele rokonszenvezőket és fitogtassa saját hatalmát. Az őrség ott állt a börtön ajtajánál. Az ajtó reteszei és zárai szilárdan és erősen álltak, az őrök is ott álltak belül. A láncok ott voltak a két katona csuklóján, de a fogoly eltűnt. MT 212.3