A kérdés, amelyet így a tanács megfontolása elé hoztak, úgy látszott, hogy megoldhatatlan nehézségeket tár fel, bármely megvilágításban szemlélték is. A valóságban azonban a Szentlélek már megoldotta ezt a kérdést avval a döntéssel, amelytől az egész keresztény egyház sikere és léte függött. Az apostolok böl- csességet, kegyelmet és megszentelt ítélőképességet nyertek, hogy eldöntsék e sokat vitatott kérdést. MT 218.4
Péter érvekkel bizonyította be, hogy a Szentlélek már eldöntötte ezt az ügyet azáltal, hogy egyenlő erővel szállt le a körülmetéletlen pogányokra és a körülmetélt zsidókra. Elismételte látomását, amelyben Isten egy lepedőt mutatott neki, amely tele volt mindenféle négylábú tisztátalan állattal és megparancsolta, hogy ölje meg és egye meg őket. Midőn ő vonakodott és erősítette, hogy sohase evett semmi közönségest vagy tisztátalant, Isten így szólt: “Amit Isten megtisztított, te ne mondd közönségesnek, vagy tisztátalannak.” MT 219.1
Így szólt: “A szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nekik a Szentlelket, miként nekünk is és semmi különbséget nem tett köztünk és azok között, hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért miért kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, amelyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?” Csel. 15, 8-10. MT 219.2
Ez az iga nem a tízparancsolat törvénye volt, amint azt állítják azok, akik ellenzik a törvény kötelező erejét, hanem Péter a ceremóniális törvényre utalt, amelyet Krisztus eltörölt és érvénytelenné tett az Ő kereszthalála által. Péternek ezen felhívása a gyülekezetet oly álláspont elfoglalására bírta, hogy értelemmel tudtak hallgatni Pálra és Barnabásra, akik elmondták a pogányok között végzett munkájuk tapasztalatait. MT 219.3