Pál apostol a thessalonikai második levelében előre megmondta a nagy hithagyást, amely a pápai hatalom megalapítása következtében fellép. Kijelentette, hogy Krisztus napja “nem jön el addig, mígnem bekövetkezik előbb a szakadás és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek, vagy istentiszteletre méltónak mondatik annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Istennek templomába, Isten gyanánt mutogatva magát.. . Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne, csakhogy annak, aki most még azt visszatartja, félre kell az útból tolatnia.” II. Thess. 2, 3-4. 7. Ő már azon korai időszakban látta, hogy tévelygések lopóznak be a gyülekezetbe, amelyek előkészítik majd a pápaság kifejlődésének útját. MT 232.1
A törvényszegés titkos bűne először fokozatosan, csendben — majd amikor ereje megnövekedett és megszerezte az uralmat az emberek gondolatvilága felett, akkor már nyíltabban folytatta félrevezető és istenkáromló munkáját. A megalkuvás és alkalmazkodás szellemét egy ideig visszatartották a heves üldözések, amelyeket az egyház eltűrt a pogányságtól. Azonban minden üldözés megszűnt és a kereszténység bejutott a királyok udvaraiba és palotáiba. Félretette Krisztusnak és apostolainak egyszerűségét a pogány papok és fejedelmek fényűzéséért és büszkeségéért és Isten követelményeit emberi hagyományokkal és elméletekkel helyettesítették. Konstantin császár névleges megtérése a negyedik század elején nagy örömöt okozott, de a világ az igazság ruháiba öltözve bevonult az egyházba. Most a romlottság műve gyorsan haladt előre. A látszólag legyőzött pogányság győzött. Szelleme uralta a gyülekezetet. Tanait, szertartásait és babonáit bekebelezték Krisztus állítólagos követőinek hitébe és istentiszteletébe. MT 232.2
A pogányság és kereszténység között létrejött kiegyezés eredményezte a jövendölésben előre kijelentett bűn emberének kifejlődését, aki “ellene veti és fölébe emeli magát Istennek.” A hamis hitvallásnak ezen óriási kiterjedésű rendszere Sátán hatalmának mesterműve, erőfeszítéseinek emlékműve, hogy trónra üljön és saját akarata szerint kormányozza a földet. MT 232.3
Rábírták az egyházat, hogy a nyereség és világi dicsőség biztosítása céljából a nagy emberek kegyét és támogatását keresse és így Krisztust elutasítva rávették őket, hogy alattvalói hűséget esküdjenek Sátán képviselőjének, a római püspöknek. MT 232.4
A római katholikus egyháznak egyik alapvető tanítása az, hogy a római pápa Krisztus egyetemes egyházának látható feje, aki a világ minden részében levő papok és püspökök feletti legfelsőbb hatalommal van felruházva, sőt mi több, a pápa az Istenségnek címeit követeli magának. MT 233.1
Sátán jól tudta, hogy a Szentírás arra képesíti az embereket, hogy felismerjék csalását és ellenálljanak hatalmának. Maga a világ Megváltója is ellenállt hatalmának Igéje által. Krisztus Sátánnak minden támadásánál az örök igazság pajzsát emelte fel e szavakkal: “Meg van írva!” Az ellenség minden sugallatával szemben az Ige bölcsességével és hatalmával szállt szembe. MT 233.2
Az emberek feletti uralmának fenntartása és pápai tekintélyének megalapozása céljából tudatlanságba kellett őket tartani a Szentírás felől. A Biblia felmagasztalja Istent és az embert a valódi helyére állítja, azért szent igazságait el kell titkolni és el kell nyomni. Ezt a következtetést fogadta el a római egyház. A Biblia terjesztését évszázadokon át betiltották. Az embereknek megtiltották olvasását és azt is, hogy házukban tartsák és a lelkiismeretlen papok és prelátusok úgy magyarázták tanításait, hogy támogassa vakmerő állításaikat. Így a pápát majdnem egyetemesen elismerték Isten földi helyettesének és az egyház és állam feletti legfelsőbb tekintéllyel ruházták fel. MT 233.3