A római egyház hatalomra jutása jelezte a sötétség korszakának kezdetét. Amint hatalma növekedett a sötétség fokozódott. A Krisztusba vetett hitet igazi alapjáról Krisztusról áthelyezték a római pápára. Ahelyett, hogy Isten Fiára bízták volna bűneik megbocsátását és örök üdvösségüket, az emberek a pápára, prelátusokra és papokra néztek, akiket tekintéllyel ruháztak fel. Arra tanították őket, hogy közbenjárójuk a pápa és az emberek csak általa közeledhetnek Istenhez és hogy Isten helyét tölti be értük, azért feltétlenül engedelmeskedni kell neki. Ezen követelménytől való elhajlás elegendő okot szolgáltatott arra, hogy a legszigorúbb testi és lelki büntetést szabják ki a vétkezőre. MT 236.1
Így az emberek gondolatait elterelték Istenről, esendő, tévedő, kegyetlen emberekre, sőt mi több, — magára a sötétség fejedelmére, aki hatalmát általuk gyakorolta. A bűn a szentség álruháiba öltözött. Ha a Szentírást háttérbe szorítják és az ember a legfelsőbbnek tekinti magát, akkor csak csalást, rászedést és aljas bűnöket fogunk látni. Az emberi törvények és hagyományok felemelésével megnyilvánult a romlottság, amely Isten törvénye félretevésének mindenkori következménye. MT 236.2