Azon homályban, amely a pápai felsőbbség hosszú időszaka alatt leszállt a földre, az igazság világosságát nem tudták teljesen kioltani. Istennek minden korszakban voltak hűséges tanúi, oly férfiak, akik ápolták Krisztusban, — mint Isten és az emberek közötti egyetlen Közbenjáróban való hitüket, akik a Bibliát tartották életük egyetlen szabályának és a valódi Szombatot szentelték meg. Utódaik sohase tudják meg, hogy mivel tartozik a világ ezeknek a férfiaknak. Eretnekeknek bélyegezték őket, indítóokaikat megtámadták, jellemüket megrágalmazták, írásaikat elnyomták, félremagyarázták, vagy megcsonkították. Mégis szilárdan álltak és korszakról korszakra tisztán megőrizték hitüket, mint szent örökséget a következő nemzedékek számára. MT 239.1
Oly ádáz harcot vívtak a Biblia ellen, hogy időnként csak nagyon kevés példány létezett belőle, azonban Isten nem engedte meg, hogy Igéjét teljesen megsemmisítsék. Igazságait nem rejthették el örökre. Isten ugyanolyan könnyen meg tudta szabadítani láncaitól az élet Igéjét, mint ahogyan a börtön ajtóit is megnyitotta és kitárta az ércajtókat, hogy megszabadítsa szolgáit. Isten Európa különböző országaiban férfiakat indított fel Szentlelke által, hogy elrejtett kincsként kutassák, keressék az igazságot. Miután a gondviselés vezette őket a Szentíráshoz, mély érdeklődéssel tanulmányozták szent lapjait. Habár nem láttak tisztán mindent, mégis képesek voltak sok, régen eltemetett igazságot megérteni. Mint mennyei küldöttek haladtak előre, széttépve a tévelygés és babona láncait, felszólították azokat, akik oly régen sínylődtek a rabszolgaságban, hogy keljenek fel és biztosítsák szabadságukat. MT 239.2
Eljött a Biblia lefordításának ideje, hogy a különböző országok népeinek saját nyelvükön adják kezükbe. A világ éjféle elmúlt. A sötétség órái lemorzsolódtak és sok országban megjelentek az eljövendő hajnal jelei. MT 239.3