Az egész világ Isten ítélőszéke előtt áll a mennyei kormányzat ellen elkövetett legsúlyosabb árulás vádjával terhelve. Senki se védi ügyüket és nincsen semmi mentségük, azért kimondják reájuk az örök halál büntetését. MT 305.1
Most mindnyájuk előtt világos, hogy a bűnnek zsoldja nem a nemes függetlenség és örök élet, hanem a rabszolgaság, romlás és halál. A gonoszok csak most látják meg, mit vesztettek lázadó életük által. A dicsőségnek mindent felülmúló, örökkévaló értékét megvetették, amidőn felkínálták nekik. Most azonban mily kívánatosnak tűnik fel előttük! “Mindez az enyém lehetett volna!” — kiáltja az elveszett bűnös, — “én azonban félrelöktem azokat magamtól!” “Óh, mily rettenetes balgaságot követtem el! A békességet, boldogságot és tiszteletet felcseréltem nyomorúságra, gyalázatra és kétségbeesésre.” Mindnyájan belátják, hogy méltók a mennyből való kizárásra, mert földi életükben kijelentették: “Nem akarjuk, hogy Jézus uralkodjék felettünk!!” MT 305.2
A gonoszok elragadtatással nézik Isten Fiának megkoronázását. Kezeiben látják az isteni törvénytáblákat, amelyeknek parancsolatait megvetették és áthágták. Szemtanúi a megváltottak kitörő csodálatának, és imádatának. Midőn a megváltottak hálaénekének hullámai végigsepernek a szent-városon kívülálló sokaság felett, mindnyájan egyhangúlag kiáltják az igazakkal: “Nagyok és csodálatosak a Te dolgaid, Mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a Te útaid óh szentek Királya,” (Jel. 15, 3.) és leborulva imádják az élet Fejedelmét. MT 305.3