Péter követte Urát elárultatása után. Látni akarta, mit csinálnak Jézussal. Midőn azonban avval vádolták, hogy ő is tanítványai közül való, biztonságát féltve kijelentette, hogy nem ismeri az Embert. A tanítványokat nyelvük tisztaságáról ismerték, azért Péter, hogy meggyőzze vádolóit, hogy nem tartozik Krisztus tanítványai közé, harmadszor tagadta meg a vádat esküdözésekkel és átkozódásokkal. Jézus, aki bizonyos távolságra volt Pétertől, szomorú, feddő tekintetet vetett Péterre. Ekkor a tanítvány visszaemlékezett a szavakra, amelyeket Jézusnak a felső szobában mondott: “Ha mindnyájan megbotránkoznak is Benned, én soha meg nem botránkozom.” Mát. 26, 33. Megtagadta Urát esküdözésekkel és átkozódásokkal, de Jézus tekintete meglágyította Péter szívét és megmentette őt. Keservesen sírt és megbánta nagy bűnét és megtért és ekkor előkészült arra, hogy erősítse testvéreit. MT 152.2