A tanítványok nyugodtak Szombaton, szomorkodva Uruk halála felett, amíg Jézus, a dicsőség Királya sziklasírjában pihent. Midőn az éj elközelgett, a Megváltó nyugvóhelyénél katonák állomásoztak, hogy őrizzék azt, miközben az angyalok láthatatlanul ott lebegtek a szent hely felett. Az éj lassan elmúlt és midőn még sötét volt, az őrködő angyalok tudták, hogy nemsokára elérkezik Isten drága Fia, szeretett Parancsnokuk szabadulásának ideje. Amidőn a legnagyobb izgalommal várták győzelmének óráját, egy hatalmas angyal érkezett a mennyből, gyorsan repülve. Arca olyan volt, mint a villámlás fénye, ruhája fehér, mint a hó. Világossága elűzte a sötétséget és a gonosz angyalok, akik diadallal tartottak igényt Jézus testére, ragyogó dicsősége elől eszeveszett félelemmel menekültek. Egyik angyal a seregből, amely látta Jézus megaláztatásának jelenetét és őrizte Jézus nyugvóhelyét, csatlakozott a mennyből jövő angyalhoz és együtt jöttek le Jézus sírjához. A föld megrázkódott, amidőn közeledtek és nagy földrengés történt. MT 164.1
A római katonákat rémület fogta el. Hol volt most hatalmuk, hogy őrizzék Jézus testét? Most nem gondoltak kötelességükre, vagy arra, hogy a tanítványok ellopják Jézus testét. Midőn az angyalok dicsősége köröskörül fényesebben ragyogott a napnál, a római őrség halottként esett a földre. Egyik angyal megragadta a nagy követ és elhengerítette a sír szájáról és ráült a kőre. A másik bement a sziklasírba és leoldotta a kendőt Jézus fejéről. MT 164.2