Midőn a mennyei angyalok serege eltávozott a sírtól és így a világosság és dicsőség eltűnt, a római őrség fel merte emelni fejét és körülnézett. Csodálkozással teltek el, amidőn látták, hogy a hatalmas követ elhengerítették a sír szájáról és Jézus teste eltűnt. A városba siettek, hogy tudassák a papokkal és vénekkel a látottakat. Midőn azok a gyilkosok hallották a csodálatos jelentést, minden arc elsápadt. Rettegés fogta el őket arra a gondolatra, hogy mit cselekedtek. Ha a jelentés igaz, elvesztek! Egy ideig némán ültek, egymásra nézve, mert nem tudták mit cselekedjenek, vagy mit szóljanak. A jelentés elfogadása egyenlő lett volna önmaguk kárhoztatásával, azért félrevonultak tanácskozásra, hogy eldöntsék, mit tegyenek. Felismerték, hogyha az őrség által hozott hír elterjed a nép között, akkor Krisztus halálraítélőit megölik, mint az Ő gyilkosait. MT 165.2
Elhatározták, hogy megvesztegetik a katonákat, hogy tartsák titokban a dolgot. A papok és vének nagy összeget ajánlottak fel nekik e szavakkal: “Mondjátok, hogy az éjjel eljöttek tanítványai, és amíg mi aludtunk, ellopták Őt.” Máté 28, 13. Amikor pedig az őrség érdeklődött tőlük, hogy mi lesz velük, ha kitudódik, hogy elaludtak őrhelyükön, a zsidó főemberek megígér- ték, hogy rábeszélik a kormányzót, hogy szavatolja biztonságukat. A felkínált pénzért a római őrség eladta becsületét és beleegyeztek, hogy követik a papok és vének tanácsát. MT 165.3