Az egész menny várta azt a diadalmas órát, amikor Jézus felmegy Atyjához. Angyalok érkeztek Jézus fogadására és diadalmas örömujjongással kísérték a mennybe. Miután Jézus megáldotta tanítványait, elvált tőlük és felemelkedett. Amint folytatta útját felfelé, “foglyok” sokasága követte Őt, akik az Ő feltámadásakor támadtak fel. Mennyei seregek sokasága követte Őt, mialatt a mennyben is megszámlálhatatlan angyali sereg várta érkezését. MT 171.1
Midőn megérkeztek a szent városba, a Jézust kísérő angyalok felkiáltottak: “Ti kapuk emeljétek fel fejeteket és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya.” A szent városban levő angyalok elragadtatással kiáltották: “Kicsoda ez a dicsőség Királya?” A kísérő angyalok örömujjongással felelték: “Az erős és hadakozó Úr, az erős és hadakozó Úr! Ti kapuk emeljétek fel fejeteket és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya.” A várakozó angyalok újra megkérdezték: “Ki ez a dicsőség Királya?” A kísérő angyalok melodikus dallamokban válaszoltak: “A seregek Ura, Ő a dicsőség Királya,” (Zsolt. 24, 7-10) és a mennyei menet bevonult Istennek városába. MT 171.2
Ekkor az egész mennyei sereg körülfogta fenséges Parancsnokát és a legmélyebb hódolattal borultak le Előtte, és lábai elé tették koronáikat. Majd arany hárfáikhoz nyúlva gazdag zene és ének melodikus dallamai töltötték be a mennyet a Bárány dicsőítésére, akit megöltek, de újra él fenségben és dicsőségben. MT 171.3