A Megváltó minden korszakban a megpróbáltatások iskolájában nevelte és fegyelmezte választottait. Keskeny ösvényen jártak, és megtisztultak a szenvedések kohójában. Jézusért elviseltek támadást, gyűlöletet, rágalmat. Harcok és fájdalmak árán is követték Megváltójukat. Fájó élményeikből megismerték a bűn utálatosságát, hatalmát, terhét, ke-servét, és meggyűlölték a bűnt. Annak a végtelen áldozatnak a tudata, amelyet a menny a gyógyulásukért hozott, szégyennel tölti el őket, Isten iránt pedig olyan hálával és dicsőítéssel telik meg a szívük, ami az el nem bukott lények számára érthetetlen. Mélységesen szeretnek, mert Isten sok bűnt bocsátott meg nekik. Akik osztoztak Krisztus szenvedésében, azok részesülnek dicsőségében is. NR 111.1
Isten örökösei padlásszobákból, kunyhókból, börtönökből, vesztőhelyekről, hegyekről és pusztaságokról, a föld barlangjaiból, a tenger üregeiből jönnek elő. A földön „nélkülözve, nyomorgattat- va, gyötörtetve” jártak. Milliók szálltak úgy a sírba, hogy meggyalázták őket állhatatosságukért, mivel elutasították Sátán megtévesztő követeléseit. A földi bíróságok nem egyszer nevezték őket a legelvetemültebb bűnösnek. Most azonban már mindig az Úrral lesznek. A föld legnagyobb méltóságai nem soha nem viseltek gazdagabb öltözetet annál, mint amilyenben ők állnak a trón előtt. Földi uralkodók hom-lokára soha nem helyeztek olyan tündöklő fej díszeket, amilyen az ő fejüket koronázza. Örökre vége szakad a fájdalomnak és a sírásnak. A dicsőség királya letöröl az arcukról minden könnyet. Nem lesz többé ok a bánatra. A megváltottak pálmaágat lengetve dicsérő éneket zengnek, tisztán, szépen és harmonikusan. Mindenki énekelni kezd, mígnem az egész mennyet betölti a himnusz: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” A menny összes lakója pedig ezzel a hálaénekkel válaszol: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön örökké. Ámen” (Jelenések 17:10, 12). NR 111.2
Ebben az életben csak ízlelgetjük a megváltás csodáit. Véges el-ménkkel mélységesen elgondolkozhatunk azon a szégyenen és dicsőségen, életen és halálon, igazságon és irgalmasságon, amely a kereszten találkozott, de a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudjuk teljesen felfogni, mit is jelent. A megváltó szeretet hosszúságáról és szélességéről, mélységéről és magasságáról csak némi fogalmat alkothatunk. Amikor a megváltottak úgy látnak, amint Isten látja őket, és úgy ismernek, ahogy Isten ismeri őket, akkor sem fogják teljesen megérteni ezt a szeretetet. De az örök korszakokon át újabb és újabb igazságok tárulkoznak fel a csodálkozó és elragadtatott értelem előtt. Amikor a földi bajok, fájdalmak és kísértések elmúlnak, és okai is megszűnnek, Isten népe még akkor is tisztán és világosan fogja tudni, hogy mi volt megváltásának ára. NR 112.1
A megváltottak az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét ta-nulmányozzák majd, és erről énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni. Soha nem felejtik el, hogy Ő — aki hatalma szavával teremtette és fenntartja a roppant tér megszám-lálhatatlan világát, Isten szeretett Fia, a menny Felsége, akit kerúbok és fénylő szeráfok gyönyörűséggel imádnak —, megalázta magát, hogy felemelhesse az elbukott embert; hogy a bűn átkát és szégyenét, Atyja arcának elrejtőzését viselte, mígnem az elveszett világ szenvedése meghasította szívét, és kioltotta életét a Golgota keresztjén. A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét, és megalázta magát. Amikor az üdvözültek Megváltójukra néznek, és arcán meglátják az Atya dicsőségét; amikor trónjára tekintenek, amely öröktől fogva mindörökké létezik, és felfogják, hogy országának soha nem lesz vége, lelkesen énekelni kezdenek: Méltó, méltó a Bárány, akit megöltek, és aki megváltott minket a maga végtelenül drága vérén! NR 112.2
A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz. A Golgotáról su-gárzó fényben Isten tulajdonságait, amelyekre korábban félelemmel és csodálattal gondoltunk, szépnek és vonzónak találjuk. Az irgalom, gyengédség és atyai szeretet egybeolvad a szentséggel, igazsággal és hatalommal. Míg Krisztus magas és felemelt trónjának fenségét szem-léljük, meglátjuk jellemének szépségét, és megértjük, ahogyan még soha, hogy mit jelent ez az örökkévaló név: „Mi Atyánk”. NR 113.1