Általános alapelvek

Az ember, Teremtője kezéből, szervezetére és külsejére nézve csodálatosan került ki. Pusztán az a tény, hogy az emberiség már hatezer év óta ellenáll a betegség és a bűnözés állandóan növekvő nyomásának, világos bizonyítékai annak, hogy mily tökéletesen alkotta meg a nagy Teremtő. Jóllehet az özönvíz előtti emberek általában egészen a bűnözésre adták magukat, mégis kétezer évnek kellett eltelnie, míg észrevehetővé vált rajtuk a természet törvényeinek áthágása. Ha Ádámnak nem lett volna több testi ereje, mint a mai kor emberének, akkor az emberiség már rég kihalt volna.KE 7.1

Az özönvíz óta az emberiség, nemzedékről-nemzedékre, mind mélyebbre süllyedt, mindinkább gyengült és a betegségek is öröklődtek. A bölcsőben fekvő csecsemők is szenvednek a szülők bűnei miatt.KE 7.2

Mózes, az első történetíró, elég pontos jelentést ad a régi idők társadalmi és családi életéről, de sehol sem olvashatjuk, hogy csak egyetlen gyermek is vakon, süketen, bénán, vagy gyengeelméjűnek született volna. Nem találunk feljegyzést egyetlen csecsemő, gyermek vagy egyetlen ifjú természetes haláláról sem. A halálozásokról Mózes első könyvében a következő feljegyzést találjuk: “És lőn Adám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő és meghala.” “És lőn Séth egész életének ideje kilencszáz- tizenkét esztendő és meghala.” (1. Móz. 5, 5—9.) A továbbiakban pedig jelenti: “És kimúlék és meghala Ábrahám jó vénségben, öregen és betelve az élettel.” (1. Móz. 25, 8.) Annyira szokatlan esemény volt, hogy egy fiú előbb halt meg, mint az atyja, hogy feljegyezték: “Meghala pedig Hárán, az ő atyjának, Thárénak szemei előtt.” (1. Móz. 11, 28.) A pátriárkák Ádámtól Noéig, kevés kivétellel, csaknem ezer évet éltek; azóta az átlagos életkor folyton csökken.KE 7.3

Már Krisztus első eljövetele idején annyira korcs volt az emberiség, hogy mindenfelől, nemcsak az öregeket, hanem a középkorúakat, sőt még az ifjakat is elvitték a Megváltóhoz, hogy meggyógyítsa őket. Sokan pedig leírhatatlan nyomorban sínylődtek.KE 8.1

A természet törvényének áthágása, melyre csak szenvedés és korai halál következhet, annyira elharapódzott, hogy következményeit emberi sorsnak tekintik. Ámde Isten nem teremtette az embert ilyen gyengének. Annak oka, hogy a dolgok így állanak, nem Isten gondviselésének hiánya, hanem az emberiség rossz szokása, vétkes gonoszsága. Az ember áthágta a törvényt, melyet Isten azért adott neki, hogy létét fenntartsa. A természet törvényeinek állandó áthágása: az isteni törvények megszegése. Ha az emberek mindig megtartották volna a Tízparancsolatot és életükben annak elveit megvalósították volna, akkor a különféle betegségek, melyekben ma az emberiség szenved, nem léteznének.KE 8.2

“Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Lélek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lel- ketekben, amelyek az Istenéi.” (1. Kor. 6, 19—20.) Ha valaki olyan életmódot folytat, amely feleslegesen emészti erőit és gyengíti értelmét, vétkezik Isten és önmaga ellen. Nem dicsőíti Istent testében és lelkében, melyek Istenéi.KE 8.3

Noha az ember bűnözése által megsértette Istent, Õ mégis hű marad az emberhez, mert szereti. Isten megvilágítja értelmüket, hogy az emberek belássák, miszerint a szervezetüket uraló természeti törvénynek engedelmeskedniök kell, csakis így élhetnek tökéletes életet. Mennyire elengedhetetlen tehát, hogy az ember kövesse ezt a világosságot, hogy így összes testi és lelki képességeivel Istent dicsőíthesse.KE 9.1

Olyan világban élünk, mely az igazságnak, a jellem tisztaságának és a kegyelemben való növekedésnek kimondottan ellensége. Bárhová is tekintünk, szennyet, romlottságot, elfajulást és bűnt látunk. Milyen ellentétben áll ez azzal a művel, melynek bennünk kell végbemennie, mielőtt a halhatatlanság koronáját elnyerhetnők. Isten választottainak az utolsó napokban szeplőtlenül kell kikerülniök mindabból a romlottságból, mely körülveszi őket. Testüknek szentnek és lelküknek tisztának kell lennie. Ha azonban ezt a művet be akarjuk végezni, akkor ezentúl komolyan és értelemmel kell történnie. A Szent Lélek uralkodjék bennünk és irányítsa minden tettünket.KE 9.2

Ahhoz a nagy műhöz, mely egy népet készít elő az Úr eljövetelére, az egészségügyi reform is hozzátartozik. Olyan szorosan függ össze a harmadik angyali üzenettel, mint a kéz a testtel. A Tízparancsot az emberek csak kevéssé becsülték; ennek ellenére az Úr nem akarja a törvényszegőket mindaddig büntetni, míg intő üzenetet nem küldött hozzájuk. Mialatt férfiak és nők a romlott étvágynak, vagy az izgató szenvedélyeknek hódolnak, nemcsak a természet törvényét sértik meg, hanem mindenekelőtt Isten törvényét. Isten azért mutatja meg nekünk, hogyan őrizhetjük meg és gondozhatjuk egészségünket, hogy belássuk, mennyire vétkezünk, ha áthágjuk azokat a törvényeket, melyeket Ő oltott természetünkbe. Mennyei Atyánk látja az emberek sajnálatraméltó állapotát, hogy — bár sokan tudatlanul — vétkeznek egészségük ellen; az egészséges életmód szabályai ellen. Az emberiség iránti szeretetből és részvétből felvilágosít bennünket, hogy mimódon őrizhetjük meg egészségünket. Tudtul adja törvényét és az áthágás büntetését, hogy így mindenki beláthassa, mi válik javára. Oly érthetően tárja elénk törvényét és oly kimagaslóvá teszi, mint amilyen a hegyen épített város. Minden értelmes lény megértheti, ha akarja, tehát felelős is érte. Ha a természet törvényét érthetővé tesszük és az embereket irántuk való engedelmességre késztetjük, akkor olyan munkát végzünk, mely karöltve halad a hármas angyali üzenettel.KE 9.3

A tudatlanság már nem menti többé a törvény áthágását. A világosság mindenfelé árad és senkinek sem kell homályban, kétségben maradnia; hiszen a mindenható Isten az ember tanítója. Minden ember legszentebb kötelessége, hogy megszívlelje a mennyei világosságot és azokat az értékes tapasztalatokat, melyeket egészségük megőrzésére ad Isten. Isten szándéka az, hogy ezt a világosságot az emberek előtt feltárja és arra késztesse őket, hogy azt tanulmányozzák; mert hiszen lehetetlen, hogy olyan férfiak és nők, akik a bűnnek és az egészségre káros szenvedélyeknek rabjai, méltányolják a szent igazságot. Aki elfogadja a tanítást, aki belátja, hogy a bűnös kielégülések mennyire ártalmasak egészségi állapotára és magát ennek a reformnak — ha csak önző célból is — alárendeli, az már fogékonnyá válhat az isteni igazságok megértésére. Azok pedig, akik a bibliai igazságot már elfogadták, abban a helyzetben vannak, hogy lelkiismeretüket az egészségügyi kérdések befolyásolhatják. Látják és érzik annak szükségét, hogy helytelen életmódjukról és a felettük zsarnokoskodó szenvedélyeikről lemondjanak. Vannak emberek, kik Isten igazságát elfogadnák, mivel a világos bizonyítékok meggyőzték őket, azonban a testi kívánságok járma alatt nyögnek, melyek értelmüket eltompítják, s így elvetik az igazságot, mivel vágyaikkal, kívánságaikkal ütközik. Egyes lelkek oly mélyre süllyednek, hogy Isten már nem tehet értük semmit; nem is munkálkodhat velük. Gondolataik irányát meg kell változtatniok és lelki fogékonyságukat fel kell ébreszteni, mielőtt Isten követelményeit felismerhetik.KE 10.1

Pál apostol a következőképpen inti a gyülekezetet: “Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” A bűnös kielégülés megfertőzi a testet és képtelenné teszi az embert, hogy Istent lélekben és igazságban imádja. Aki a világosságot, melyet Istentől egészségének fenntartására kapott, kellőképpen értékeli, nagy segítséget jelent számára, hogy így az igazság megszentelje és a halhatatlanságra előkészítse. Aki azonban megveti a világosságot és a természet törvényeinek nem engedelmeskedik, annak a büntetést el kell szenvednie: szellemi képességei aláhanyatlanak és hogyan juthatna el Isten félelmében a tökéletes megszentelődésre?KE 11.1

Az emberek beszennyezték a testet, melynek a Szent Lélek templomává kellene lennie. Isten felszólítja őket: ébredjenek fel közönyösségükből és minden erejükkel törekedjenek arra, hogy istenadta férfiasságukat visszanyerjék. Csak Isten kegyelme győzheti meg és térítheti meg a szívet; csak Tőle kaphatnak a bűn, a szokások rabszolgái erőt, hogy bilincseiket lerázzák. Az ember mindaddig képtelen testét Istennek szentelni, élő, szent és kedves áldozatul, amíg oly szokásoknak hódol, melyek fizikai, lelki és erkölcsi erejétől egyaránt megfosztják. Az apostol ismételten mondja: “És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm. 12, 2.)KE 11.2

Midőn Jézus az Olajfák hegyén ült, kioktatta tanítványait a vég idejének előjelei felől, melyek újrajövetelét megelőzik: “Amiképen pedig Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá; akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Máté 24, 37—39.) Ugyanazon bűnöket, melyek Noé napjaiban kihívták Isten haragját, ma is elkövetik. Férfiak és nők oly mértéktelenül esznek és isznak, hogy valósággal tobzódnak kicsapongásaikban. Ez az általános bűn, a romlott íny, mohó étvágy ingerének kielégítése, uralta az embereket Noé napjaiban is; és mérhetetlen pusztulást okozott. Az erőszak és a bűn az egekig értek. Ennek az erkölcsi züllöttségnek végül is az özönvíz vetett véget. Ugyanezen bűnök, a tobzódás és a részegség tompították el Sodoma lakosainak értelmét is, úgyhogy a bűnben a férfiak és nők egyaránt kéjelegtek. Krisztus tehát így inti a világot: “Hasonlóképen, mint a Lót napjaiban is lett: ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; de amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből és mindenkit elvesztett. Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.” (Luk. 17, 28—30.)KE 12.1

Krisztus ezzel igen fontos intést hagyott számunkra. Meg akarta mutatni, hogy mily nagy veszély rejlik abban, ha az evést és ivást tekintjük az élet legfőbb dolgának. Megmutatja az íny féktelen kielégítésének következményeit. Erkölcsi érzékünk eltompul, a bűn többé nem tűnik fel bűnnek. A szenvedélyek erőt vesznek rajtunk, minden jó alapelvet feladunk, míg végül teljesen Sátán karmaiba kerülünk. Ily szörnyű a következménye a mértéktelen evésnek és ivásnak. Az Úr szerint azonban, második eljövetelekor éppen ilyen állapotok uralják majd a világot.KE 12.2

Az Üdvözítő magasabb célt tűzött elénk, minthogy csupán csak arra törekedjünk, mit együnk, mit igyunk, vagy mibe öltözködjünk. Mindezeket, az evést-ivást és öltözködést annyira túlságba viszik, hogy bűnné válnak. Ezek az utolsó idők kirívó bűnei, egyben pedig az Úr közeli eljövetelének jelei. Időt, pénzt és erőt, melyek az Úr tulajdonai és csupán ránk bízta azokat, fényűzésre, piperészkedésre és nyalánkságokra tékozolják, hogy ínyüket csiklandozzák. Ez azonban csak az életerőt csökkenti és az egészséget ássa alá. Lehetetlen az, hogy testünket élő áldozatul Istennek szenteljük, ha állandóan bűnös kielé-gülésünkkel rongáljuk.KE 13.1

Több tudást kell szereznünk, hogy hogyan együnk, igyunk, ruházkodjunk egészségünk fenntartása érdekében. A különféle betegségek a természet törvényei áthágásának következményei. Első kötelességünk, mellyel Istennek, önmagunknak és felebarátainknak tartozunk, az, hogy engedelmeskedjünk Isten törvényeinek, melyek magukba foglalják az egészség szabályait is. Ha megbetegszünk, embertársaink terhére vagyunk, önmagunk pedig képtelenné válunk arra, hogy családunk és embertársaink iránti kötelességeinket teljesíthessük. Ha pedig betegségünk következménye korai halál, bánatot okozunk hozzátartozóinknak, másokat viszont megfosztunk attól a segítségtől, melyet nyujthattunk volna nekik. Családunktól elvonjuk a tőlünk elvárt vigaszt és segítséget, s végül nem teljesítjük azt a szolgálatot, melyet Isten az Ő dicsőítésére elvár tőlünk. Vajjon nem hágjuk-e át ezzel a szó legszorosabb értelmében Isten törvényét?KE 13.2

Isten azonban könyörületes és gyengéd. Ha feltárul a világosság azok előtt, akik bűnös kielégüléseikkel meggyalázták magukat, de bűneiket megbánják, akkor ö kegyelmesen elfogadja őket. S mily nyomorult áldozat még az egészséges test is, hogy a végtelen szent Istennek felajánljuk. Mily végtelen szeretet, hogy a szenvedő bűnös áldozatát, a nyomorult emberi roncsot nem veti meg! Magasztaljuk az Urat, ki még az ilyen lelkeket is megmenti, mint a tűzből kiragadott üszköt.KE 14.1

A jámbor, istenfélő élet sohsem árt az egészségnek; ezt csak Sátán tudja elhitetni! A Szentírás szerinti élet sem a testnek, sem a léleknek nem ártalmas. A Szent Lélek befolyása a legjobb orvosság minden betegség ellen. A mennyben egészség uralkodik, s minél jobban megbecsüljük a mennyei erőket, annál biztosabbak lehetünk a hivő beteg gyógyulásában. A kereszténység igazi alapelvei kimondhatatlan örömöt szereznek mindenkinek, mert a vallás olyan, mint a szüntelenül bugyogó forrás, melyből bármikor meríthet, de soha ki nem merítheti.KE 14.2

A lélek és a test kölcsönösen hatnak egymásra. Akár az egyik, akár a másik szenved, mindkettő megérzi. A kedélyállapot kihat a test egészségére. Ha a kedélyt a jó lelkiismeret és jótett felett érzett öröm boldoggá és vidámmá teszi, ez kihat a testre is, mert ilyenkor jobb a vérkeringés és az egész test felfrissül. Isten áldása: gyógyító erő, mert akiknek élete mások iránti jótettekkel teljes, azok érezni fogják Isten áldását életükben.KE 14.3

Ha azok az emberek, akik rossz szokásoknak, bűnös élvezeteknek hódoltak, átadják magukat az isteni igazságnak és megszívlelik, újraélednek. Erkölcsi erejük megújul, értelmük megvilágosodik, sőt testi erejük is látható módon megjavul, mivel tudják, hogy Krisztus elfogadta őket. Istennek rajtuk nyugvó áldása: egészség és erő számukra.KE 14.4

Aki a bölcsesség és az igazság ösvényén halad, az tapasztalni fogja, hogy “a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete.” (1. Tim. 4, 8.) Érzi az élet igaz örömét, nem nyugtalanítják lelkifurdalások a haszontalanul eltékozolt órák miatt, nem kínozzák homályos sejtelmek, mint a bűn rabjait, ha nélkülözik az izgató, szórakoztató élvezeteket. Az istenfélelem nincs ellentétben az egészség törvényeivel, ellenkezőleg: összhangban áll azokkal. Az Isten félelme: minden boldogság alapja.KE 15.1