A szülők legyenek összhangban egymással!

A gyermekeknek érzékeny, szerető természetük van. Könnyen elnyerhetjük tetszésüket és könnyen boldogtalanná tehetjük őket. Szeretetteljes szavak és cselekedetek gyengéd fegyelmezése által az anyák szívükhöz láncolhatják gyermekeiket. A gyermekek iránt kinyilvánított szigorúság és nyersesség nagy hiba. Egyöntetű szilárdság és szenvedélymentes irányítás szükséges minden család fegyelmezéséhez. Nyugodtan mond meg, amit akarsz, járj el megfontoltan és amit mondasz, vidd keresztül elahajlás nélkül (3T 532). TGy 217.1

A szülők ne felejtsék el, hogy gyermekkorukban mennyire sóvárogtak részvét és szeretet után és hogy milyen boldogtalanoknak érezték magukat, amikor korholták és ingerülten szidták őket. Legyenek újra fiatalok érzésükben! Gondolkodásukban ereszkedjenek le, hogy megértsék a gyermekek szükségleteit. Azonban szertettel gyakorolt szilárdsággal kívánják meg gyermekeiktől az engedelmességet. A gyermekek feltétlenül engedelmeskedjenek szüleiknek! (1T 388)TGy 217.2

A család ingadozó, határozatlan kormányzása nagyon káros és a valóságban majdnem olyan rossz, mintha egyáltalán nem kormányoznák. Gyakran felteszik a kérdést: “A vallásos szülők gyermekei gyakran miért oly makacsok, kihívók és lázadók?” Az okot otthoni nevelésükben találjuk meg.TGy 217.3

Ha a szülők nem egyeznek meg egymással, vonuljanak el gyermekeik jelenlétéből, amíg közös megegyezésre jutnak!TGy 217.4

Ha a szülők egyesülnek a fegyelmezés munkájában, akkor a gyermek megérti, mit kívánnak tőle. Ha azonban az apa azt mutatja szavaival vagy tekintetével, hogy nem helyesli az anya figyelmeztetését, ha úgy érzi, hogy az anya túl szigorú, és azt gondolja, hogy neki az anya szigorúságát kényeztetéssel és dédelgetéssel kell ellensúlyoznia, akkor elrontja a gyermeket, mert hamar megtanulja, hogy azt teheti, ami neki tetszik. Azok a szülők, akik elkövetik ezt a bűnt gyermekeik ellen, felelősek lelkük megromlásáért (AH 310-315).TGy 217.5

A szülők először tanuljanak meg uralkodni magukon, akkor sikeresebben megfékezhetik gyermekeiket! Amikor elvesztik önuralmukat és türelmetlenül szólnak vagy cselekszenek, akkor vétkeznek Isten ellen. Először beszéljenek gyermekeikkel! Világosan mutassanak rá helytelenségükre, bűneikre és győzzék meg őket, hogy nemcsak szüleik ellen vétkeztek, hanem Isten ellen is. Rendeljék alá saját szívüket is Istennek és tévedő gyermekük iránti részvéttel és bánkódással imádkozzanak értük, mielőtt rendre utasítanák őket! Ha a szülők így cselekszenek, akkor a gyermekek nem gyűlölik meg őket fegyelmezésükért, hanem szere- tik őket. Belátják, hogy nem azért büntették meg őket szüleik, mert kellemetlenséget okoztak nekik, vagy mert haragjukat akarják kitölteni rajtuk, hanem kötelességből, az ő javukért, hogy ne nőjenek fel a bűnben (1T 398).TGy 217.6