Hogyan segítsük a szűkölködőket?

A szűkölködők segítésének módszereit gondosan és imádkozó lelkülettel fontoljuk meg. Kérjünk bölcsességet Istentől, mert Ő jobban tudja, mint a rövidlátó, halandó emberek, hogyan kell gondoskodni az Ő teremtményeiről. Némelyek válogatás nélkül adnak mindenkinek, aki segítségüket kéri; ez azonban helytelen! Midőn a szűkölködőkön segítünk, legyünk óvatosak, megfontoltak, hogy a megfelelő segítséget nyújtsuk számukra. Némelyek, miután segítették őket, további segítséget várnak mindaddig, amíg látják, hogy valakire támaszkodhatnak. Ha felesleges időt és figyelmet szánunk az ilyenekre, akkor támogatjuk a tétlenséget, gyámoltalanságot, pazarlást és mértéktelenséget.TGy 324.3

Meg kell bízni Isten embereit; jó ítélőképességű, bölcs férfiakat és nőket, hogy kutassák fel a szegényeket és szűkölködőket, “kiváltképpen hitünk házanépét”! Jelentsék ezeket a gyülekezetnek és tanácskozzanak, hogy mit tegyenek! (6T 277-278)TGy 324.4

Isten nem kívánja, hogy testvéreink gondoskodjanak minden családról, aki elfogadja az üzenetet. Ha megtennék ezt, akkor a lelkészek nem mehetnének új területekre, mert a pénztár kimerülne. Sokan azért szegények, mert nem szorgalmasak és nem takarékosak. Nem tudják, hogyan használják javaikat helyesen. Ha segítenénk őket, ártanánk nekik. Némelyek mindig szegények maradnak. Az se segítene helyzetükön, ha a legelőnyösebb körülmények közé kerülnének is, mert nincs jó beosztásuk, ezért akár sokat, akár keveset kapnának, mind elköltenék.TGy 324.5

Ha ezek az emberek elfogadják az üzenetet, úgy érzik, hogy jogosultak gazdagabb testvéreik segítségére. Ha várakozásuk nem teljesül, panaszkodnak a gyülekezetre és azzal vádolják a testvéreket, hogy nem élik hitüket. Kik legyenek a szenvedők ebben az esetben? Gyengítsék-e Isten művének életerejét és merítsék-e ki a pénztárat a különböző helyeken, hogy gondot viseljenek e nagy-családos szegényekről? Nem!! A szülők szenvedjenek. Általában nem fognak szenvedni nagyobb hiányt a Szombat elfogadása után sem, mint azelőtt (1T 272-273).TGy 324.6

Isten megengedi, hogy minden gyülekezetünkben legyenek szegények. Mindig köztünk kell lenniük és az Úr minden gyülekezeti tagot felelőssé tesz, hogy gondoskodjanak róluk. Ne hárítsuk másokra felelősségünket! Gyülekezetben levő szegényeink iránt tanúsítsunk ugyanolyan szeretetet és rokonszenvet, mint amilyet Krisztus tanúsítana irántuk, a mi helyünkben. Így kell fegyelmeznünk magunkat, hogy előkészüljünk a munkára Krisztus lelkületében (6T 272).TGy 325.1