Fejezet 52 — Keresztség

A keresztség és az Úrvacsora rendtartása két hatalmas emlékoszlop; egyik a gyülekezeten kívül, a másik a gyülekezeten belül. Ezekre az egyházi szertartásokra Krisztus ráírta az igaz Isten nevét.TGy 336.1

Krisztus a keresztséget az Ő lelki országába való bemenetel jelévé és határozott feltételévé tette, amelyet mindenkinek teljesítenie kell, aki azt kívánja, azért, hogy elismerjék, hogy az Atya, Fiú és a Szentlélek tekintélye alatt áll. Mielőtt az ember otthont találhat a gyülekezetben és átlépheti Isten lelki országának küszöbét, el kell nyernie az isteni név pecsétjét: “Az Úr a mi igazságunk” (Jer 23:6).TGy 336.2

A keresztség a világ legünnepélyesebb megtagadása. Azok, akik alámerítkezéssel megkeresztelkedtek az Atya, Fiú és Szentlélek hármas nevében, keresztényi életük kezdetén nyilvánosan kijelentik, hogy elhagyták Sátán szolgálatát, és a mennyei Király gyermekei, a királyi család tagjai lettek. Engedelmeskedtek a parancsnak: “menjetek ki közülök, és szakadjatok el... és tisztátalant ne illessetek”. Beteljesedett rajtuk az ígéret: “magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr” (2Kor 6:17, 18).TGy 336.3

A keresztségben tett fogadalmaink sok mindent magukba foglalnak. Az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében eltemetkezünk Krisztus halálához hasonlóan a keresztség által a hullámsírba és feltámadunk az Ő feltámadásához hasonlóan egy új életre. Életünket össze kell kötnünk Krisztus életével, ezért a hívőnek gondolnia kell arra, hogy egész életét Istennek, Krisztusnak és a Szentléleknek szentelje. Minden világi elgondolását másodrendűnek kell tekintenie ezen új kapcsolata mellett. Nyilvánosan kijelentette, hogy többé nem él a büszkeségnek és kívánságai kielégítésének. Többé nem élhet gondtalan, közömbös életet, mert szövetséget kötött Istennel. Meghalt a világ számára. Az Úrért kell élnie, hogy az Ő számára használja fel minden reá bízott képességét. Sohase felejtse el, hogy Isten aláírását viseli magán, hogy Krisztus országának alattvalója, isteni természet részese. Alá kell rendelnie Istennek min- dent, amivel bír és minden adományt az Ő dicsőségére kell felhasználnia.TGy 336.4