Mutasd be Istent önzetlen életeddel!

A legelterjedtebb bűn, amely elválaszt bennünket Istentől és amely olyan sok ragályos rendellenességet okoz: az önzés. Istennek viszonzásul csak önmegtagadás által adhatunk valamit. Magunktól semmit sem cselekedhetünk, azonban amikor Isten megerősít bennünket, képesek vagyunk jót cselekedni másokkal és ily módon legyőzzük az önzés gonoszságát. Nem kell pogány országokba mennünk, hogy kinyilvánítsuk ama vágyunkat, hogy hasznos, önzetlen életünk által mindent Istennek szenteljünk. Tegyünk meg mindent családi körünkben, a gyüle- kezetben, azokkal, akikkel kapcsolatba kerülünk és akikkel üzleti viszonyban állunk. Mindennapi életünkben is megtagadhatjuk magunkat és alárendelhetjük énünket Istennek. Pál apostol elmondhatta: “naponként halál révén állok” (lKor 15:31). A mindennapi meghalás az énnek, az élet kis dolgaiban, győzőkké tesz bennünket. Felejtsük el önmagunkat azon törekvésünkben, hogy jót cselekszünk másokkal! Sok embernél határozott módon hiányzik a mások iránti szeretet. Ahelyett, hogy hűségesen végeznék kötelességeiket, inkább saját kényelmüket keresik.TGy 89.3

A mennyben senki sem gondol majd önmagára, senki sem keresi a saját örömét, hanem mindenki igaz, tiszta szívből törekszik elősegíteni a körülötte élők boldogságát. Ha az új földön szeretnénk örvendezni a menny társaságában, akkor szükséges, hogy már itt e földön is a mennyei alapelvek uraljanak bennünket (2T 132-133).TGy 90.1

Láttam, hogy túl sokat hasonlítjuk össze magunkat másokkal, és esendő halandókat választunk mintaképünknek, amikor van egy tévedhetetlen Mintaképünk. Ne szabjuk magunkat a világhoz, se az emberek véleményéhez, se ahhoz, amik voltunk az igazság elfogadása előtt! Hitünket és a világhoz való mostani helyzetünket azzal kell összehasonlítanunk, amivé lett volna, ha utunk állandóan előre és felfelé vezetett volna attól az időtől kezdve, amióta Krisztus követőinek valljuk magunkat. Ez az egyetlen biztonságos összehasonlítás, amit tehetünk; a többi összehasonlítás által megcsaljuk önmagunkat. Ha Isten népének erkölcsi jelleme és lelki állapota nem áll arányban a nyert áldásokkal és kiváltságokkal, akkor amidőn Isten angyalai megmérik őket a mérlegen, ezt a jelentést teszik: “Híjával!”(1T 406)TGy 90.2