Krisztus megvallása, vagy megtagadása

A társaságban, a családban, vagy az élet bármely viszonyában, akár szűk, akár széleskörű a kapcsolatunk, sokféle módon megvallhatjuk, vagy megtagadhatjuk az Urat. Megtagadhatjuk Őt szavainkkal, amikor rosszat beszélünk másokról, ha balga beszéddel, könnyelmű tréfálkozással, hiábavaló, barátságtalan szavakkal, vagy az igazság elferdítésével az igazság ellen beszélünk. Szavainkkal elárulhatjuk, hogy Krisztus nincs bennünk. Jellemünkkel is megtagadhatjuk Őt, amikor szeretjük a kényelmet, elkerüljük az élet kötelességeit és terheit, amelyeket valakinek hordoznia kell helyettünk, ha mi nem hordozzuk. Megtagadhatjuk Őt kihívó ruházkodásunkkal, a világhoz való hasonlósággal vagy urdvariatlan magaviseletünkkel. Ha ragaszkodunk saját véleményünkhöz, igyekezünk igazolni magunkat és megengedjük, hogy gondolatainkat szerelembeteg érzelgősség uralja, és képzelt mostoha sorsunk és próbáink felett töprengünk.TGy 91.1

Senki sem vallhatja meg Krisztust a világ előtt, ha nem él benne Krisztus lelkülete és gondolkodása. Nem közölhetjük másokkal azt, amivel önmagunk se bírunk. Beszélgetésünk és magatartásunk legyen valóságos és látható kifejezése a bennünk lakozó kegyelemnek és igazságnak! Ha szívünk megszentelődött, engedékeny és alázatos, annak gyümölcsei kívülről is megláthatok, amelyek által a leghatásosabban vallhatjuk meg Krisztust (3T 331-332)TGy 91.2